Kőrösi Csoma Sándor sírjánál jártunk

2008 szeptemberében vettünk részt egy német utazási iroda által szervezett társasutazás során a transzszibériai vasúton Pekingből Moszkvába Góbi sivatag–Burjátföld–Bajkál-tó–Szibéria érintésével. A kirándulásunk során látottak, tapasztaltak keltették fel bennem az érdeklődést őstörténetünk és a buddhizmus iránt. Ulan Batorban meglátogattuk a Gandan kolostort, itt található a világon legmagasabb, 26,5 m magas beltéri Buddha-szobor. Ez a kolostor a mongol–tibeti buddhizmus központja. A fővárost elhagyva értük el a sztyeppét, ahol láthattuk és megtapasztalhattuk a nomád lovas-, solymász- és a jurtai élet valóságát. Oroszországban, Burjátföld fővárosában, Ulan Udeban két meglepetés ért bennünket. Az egyik, amikor a helyi burját idegenvezetőnk – miután megtudta, hogy nem németek, hanem magyarok vagyunk, mint közös gyökerekkel rendelkező rokonait – külön köszöntött minket.Második meglepetésként éltük át, amint vacsoránk alkalmával a szomszéd terembe lépve egy kisgyermekekkel ünneplő társaság tagjai végtelen szeretettel és ovációval üdvözöltek bennünket, a távoli „rokonokat”. Ugyan étellel, itallal kínálva marasztaltak – sajnos mégsem élvezhettük sokáig vendégszeretetüket, mivel a csoportnak tovább kellett utaznia. A Bajkál-tó mellett hagytuk el Burjátföldet Szibérián át Moszkva irányába.

2018 tavaszán két napot töltöttünk a Tar községben található Buddha Parkban, ahol a sztupa és a buddhista kolostor mellett található a Kőrösi Csoma-emlékkiállítás. Itt a buddhizmusról és Kőrösi Csoma Sándorról sok új információt szereztünk. Korábbi erdélyi utazásaink során többször jártunk Csomakőrösön, a református templomban, illetve Csoma Sándor születésének feltételezett helyén és a sajnos elpusztult, ám a korabelihez hasonló módon felépített szülőházban az emlékkiállításon.

Ennyi előzmény után határoztuk el, hogy 2019. áprilisban elutazunk Ázsiába meglátogatni Kőrösi Csoma Sándor sírját, valamint a nepáli, butháni, szikkimi és bengáliai buddhista emlékhelyeket, kolostorokat.

Az utazás előtt minden lehetőséget igénybe vettem annak érdekében, hogy bővítsem ismereteimet a ma is világszerte ismert nevű tudós Kőrösi Csoma Sándorról és a buddhizmusról. 2018. október közepén kerestük fel Gazda Józsefet. Tőle sok értékes információt szereztünk Csoma Sándorról. Csomakőrösön, a feltételezett szülőház helyének közelében lévő diófa alól – ahol gyermekkorában sokat játszhatott a kis Sándor – vittünk szülőföldet, amit majd később a sírja melletti virágvázába szórtunk. Kőrösi Csoma Sándor emlékéhez kapcsolódik a Kovászna város főterén található Gazdáné Olosz Ella textilművész állandó emlékkiállítása. Megnéztük, különösen lenyűgözött bennünket egy szőnyeg, melynek felirata, illetve címe: „In memoria Kőrösi Csoma Sándor”, melyet 1984-ben a bicentenáriumra hautelisse technikával készített.

A Kőrösi Csoma fehér alakja melletti motívumok: A Himalája láncai, a szkíta aranyszarvas, csintamáni: Buddha szimbóluma. A művésznő így írt az alkotásáról: „Úgy érzem, hogy Csoma csakis fehér lehet. Nemcsak azért, mert a fehér a tisztaság, egyszerűség, tiszteletadás színe, hanem azért is, mert fehér folt volt az angoloknak, tibetieknek, s fehér folt nekünk is, földijeinek: megközelíthetetlen, mint a  Csomolungma, és fényes szellemű, mint a fehéren csillanó ívfény.” Az emlékkiállítás megtekintése után született meg bennem a gondolat, hogy ezeket a gyönyörű művészi alkotásokat minél több embernek látnia kell. Miután a friss élményekkel feltöltődve hazaértünk, azonnal felkerestem a Goldmark Károly Művelődési Ház és a Balaton Kongresszusi Központ és Színház igazgatónőjét, Csengei Ágotát, akinek a támogatásával sikerült megrendezni Olosz Ella 2019. május 6-ától a hónap végéig nyitva tartó kiállítását.

Az út

2019. április 19.–május 2. között töltöttünk két hetet a Himalája déli lejtőin. A Himalája szankszrit szóösszetétel: hima=hó, laja=otthon, lefordítva „A hó otthona”. Budapestről Nepál fővárosába, Katmanduba repültünk. Meglátogattuk a Katmandu-völgyben elhelyezkedő Swayambhunath (Majmok), valamint Boudhanath sztupákat, mindkettő az UNESCO által védett építmény.

Katmanduból repültünk tovább Bhutánba, Paro városába, ahol a világ egyik legveszélyesebb repülőtere van. Ide csak a bhutáni légitársaság repülhet a kacskaringós, szűk völgyből hirtelen elénk felbukkanó rövid kifutópálya miatt. Bhután fővárosában, Timpuban találkozunk először „Kőrösi Csoma Sándorral”. A Királyi Könyvtárban őrzik két példányban a Szikkim fővárosában, Gangtokban 1974-ben kiadott fakszimile Tibeti–angol szótárt és nyelvtant. Egyik példányát kihozták, belelapoztam, fényképeztem. Az első szó a tibeti abécé első betűje: „számnév, amely egyet jelent, időt, évszakot jelöl, határozott névelő: nagyon pontosan”. Az utolsó szó jelentése: arc, arccsont. A szótár kb. 25 000 szót tartalmaz, elképesztő mennyiség, ez Shakespeare szókincse!

Csoma 1823 és 1830 között Zangalában, Phuktalban és Kanamban 3400-3900 méter magasságban zord időjárási viszonyok és nélkülözések közepette kutatta, tanulmányozta, fordította a tibeti buddhista kánon két nagy alapkönyvét, a Kahgyúrt és a Stangyúrt. A Kahgyúr erkölcstani mű, Buddha tanításai, mondhatni „biblia”: 104 kötetből áll, mind-egyike 500-700 lap terjedelmű, gyönyörűen fabetűkről nyomva. A Stangyúr sokkal terjedelmesebb: 240 kötetből áll, művészetről és tudományokról értekezik: orvostant, csillagászatot, csillagjóslást, szónoklattant, költészetet, bölcsésztet, történészetet és egyéb nagy számú témákat foglal magában.

Ezt a két, kultúrtörténetileg is fantasztikus és egyedülálló könyvet 60×10 centiméteres lapokon, laponként 6 sor szöveggel nyomtatták. Az első és az utolsó lap borítóját fából készítették, néhány helyen ezüst vagy arany ékkövekkel és buddhista szimbólumokkal díszítették. Csoma ezt a két könyvet fordította angol nyelvre, ami lehetővé tette a buddhizmus elterjedését az Újvilágban. Titkon azt remélte, hogy egykori göttingeni professzorai véleménye alapján a fent említett két alapkönyvben információt talál a magyarok eredetéről.

Bhutánból utaztunk tovább India 22. szövetségi állama, Szikkim fővárosába, Gangtokba. Itt látogattuk meg a Rumtek kolostort, mely a tibeti buddhista menekültek otthona és iskolája. Tekintettel arra, hogy Kína mind a mai napig igényt tart erre a területre, az indiai katonaság védi a kolostort az esetleges kínai terrortámadásoktól.

Szikkimből személygépkocsikkal utaztunk tovább Dardzsilingbe. Az európai temető a város fölötti hegyoldalban, teaültetvények felett található. A sírhoz vezető úton 2012-ben a kovásznai elöljáróság kopjafát adományozott: „Édesen emlékeztem mindig nemzetemre” felirattal magyarul és rovásírással. A kopjafa talapzatán elhelyezett tábla középső mondata Erdélyt a Magyar Királyság részeként említi – angol nyelven. A „nagy napon”, április 29-én a déli órákban eljött a várva várt látogatás és tiszteletadás ideje és lehetősége Kőrösi Csoma Sándor sírjánál. Feleségemmel elhelyeztük a síremlék csúcsán lévő urna köré az otthonról magunkkal hozott babérkoszorúnkat. A koszorút nemzeti- és székelyszalaggal díszítettük. A nemzeti szalagra „Isten áldd meg a magyart!”, a székely szalagra „Maroknyi székely porlik, mint a szikla” idézeteket írtuk. A síremléket körülölelő vaskerítés sarkán lévő virágvázába szórtam a maroknyi „szülőföldet”. Ezután elénekeltük a Magyar és Székely himnuszt. Felemelő és büszke érzés volt, hogy ezt a régi, hazafias érzületű vágyamat sikerült beteljesítenem.

Tekintettel arra, hogy Csomát 1993. február 22-én 15 órakor Tokióban, a Taisho Egyetem dísztermében buddhista szentté, bódiszittává avatták, a buddhista szokásrendnek megfelelően füstölőt gyújtottam meg a virágvázában elhelyezett csomakőrösi földben. Eközben emlékkönyvvel a kezében megjelent a sírnál, Gyhanandra Chhetri, akinek  család-ja immár negyedik generáció óta gondozza és felügyeli a háromszéki hazafi és nyelvtudós sírját. Barátságosan üdvözölt, érdeklődött felőlünk. Gondoskodását megköszönve jegyeztem be látogatásunk tényét az általa hozott vendégkönyvbe.

Ezután elköszöntünk, ő pedig a virágzó rododendron bokrok mögül búcsút intett. A temetőből való távozásunkkor a meghitt és felemelő hangulatban még egy kicsit gyönyörködtünk a hegyoldalt borító teaültetvények alatt elterülő város panorámájában a Kancsendzönga havas csúcsa alatt…

Látogatásunk után jó érzéssel nyugtáztam, hogy a nagy székely-magyar hazafi és tudós – hazájától messze, távol – gondozott sírban, virágok között, gyönyörű helyen alussza örök álmát…

Képjegyzék:

1. A szülőföldről vittünk földet
2. Tar, Buddha Park
3. A dardzsilingi temető felé vezető úton, a kopjafa előtt
4. Kőrösi Csoma Sándor sírjánál
5. A megemlékezés koszorúja a síremléken
6. A sírt gondozó Gyhanandra Chhetri