Csomakőrös a szülőfalu

Látnivalók, nevezetességek

Református templomán az 1779-es évszám a templom építésének kezdetét jelzi. A toronytestet takaró kis gótikus bejáró azonban a 18. századinál korábbi eredetre vall. Kónya Ádám szerint az egyenes záródású, kelet felé enyhén keskenyedő kis szentély alapzata a sokkal ősibb építményekre jellemző. Véleménye szerint már a 14. század közepe táján is állhatott itt templom. Átalakítások időpontjai: 1779, 1815-1830. A műemlék templomban Csoma-táblák tekinthetők meg.
Az egyházközség anyakönyve 1764-ből maradt fenn, s ide jegyezte be Fazekas Gábor prédikátor Kőrösi Csoma Sándor 1784. április 4-i megkeresztelési napját.  Középkori templomról nincs adat. A 18. században már anyaegyház. Katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, s azóta is csak református egyháza van. A falu központjában, a templom közelében, Kőrösi Csoma Sándor mellszobrát láthatjuk, Orbán Áron szobrászművész alkotása (1972). A kultúrotthonban, az emlékszobában az állandó jellegű Csoma-kiállítás tekinthető meg. Könyvek, térképek, faragványok és emlékszalagok láthatók. A nagy tudós születésének 215. évfordulójára az 1990-ben megalakult Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és a Kőrösi Csoma Sándor Alapítvány emlékmúzeum felállítását kezdeményezte. A felszegi Csoma-diófák (évszázados fák, természeti emlékek) annak a háznak a kertjében állnak, ahol Csoma gyerekeskedett. A szülőháza nagy valószínűséggel az 1834-es tűzvészben elpusztult.
Csomakőrös nevének első okleveles említései: 1464: Kewres, majd 1567: Keoreos, 1591: Körös, 1850: Kürös, 1854: Körös. A Csomakörös nevet 1898-ban a törzskönyvezéskor kapta. Lakossága: 1567-ben 14 kapuval szerepel. 1602-ben 17 család lakja, 1614-ben, a Bethlen lustrában már 44 család nevét jegyezték fel. Ősi családnevek: Szabó, Bende, Debreczi, Gocs, Guruzda, Eördög. 1703-ra a gazdaságok száma 63-ra emelkedik. 1721-ben 50 család lakja, 1786-ban jogi népessége 70 fő, és 13 házában 15 család lakik. 1850-ben 134 házában már 625-ön laktak (mind magyarok). 1857-ben 146 házat és 657 lelket számoltak össze. Orbán Balázs idejében (1869) a falu lakossága 683 fő volt, melyből 10 kivételével mind reformátusok voltak. 1880-ban már 604-en éltek a faluban. 1910-ben 619 tő lakta (7 kivételével mind magyarok – többnyire reformátusok). 1920-ban 595 lakosa volt (mind magyarok). 1930-ban a falu lakossága 577 fő, 1944-ben 612, 1966-ban pedig 527. 1992-ben 451 lakosa volt (ebből egy román). A református egyháznak 1764 óta vannak anyakönyvi bejegyzései. Gazdaság. Csomakőrös lakosai háziiparként űzték a szitakötést. A 19. században kitűnő szitaipara volt. A szitakérget a környékről gyűjtötték, a szitavásznat pedig osztovátán szőtték. A szitákat kóboros szekereken szállították Moldovába. Később a szita és a rostakéreg mellett különböző csomagoló dobozokat is előállítottak. Majd a fa megmunkálása került előtérbe, faforgácsból kalapokat készítettek. A Szurduk nevű hegyben vasat termeltek. 1764-ben a székely határőrség megszervezésekor a határőrök a barátosi VI. század parancsnokságához tartoztak. A falu népe állattenyésztésből, földművelésből és erdőgazdálkodásból kereste kenyerét. Iskolái. Csoma Sándor tanítói: Dúló Zsigmond, Vadasdi Mihály és Léczfalvi Orbán Zsigmond voltak. Az iskola felekezeti jellege 1877-ben szűnt meg. 1884-ben Dancs Lajos énektanító dalárdát alakított a faluban. 1906-ban épült a község népiskolája, amely 1913-tól mint állami iskola működik.
Forrás: Vofkori László: Székelyföld útikönyve II. kötet, 442-445 l., Cartographia Kft., Budapest, 1998