Kőrösi Csoma Sándor – és sorskérdéseink

Trianon bemutatására elmúlt az első száz év! Sokan vitatták, vitatják. Sokan meghaltak érte. Vannak olyanok is, akik – bár harcoltak – életben maradtak. Éltek, vagy úgy tettek, mintha éltek volna.

Kőrösi Csoma Sándor óta nem fedezték fel, nem tárták fel a magyarok eredetét. (Úgy, hogy azt a társadalmi rétegek, és a tudományos világ is elfogadja, és Európa is elfogadjon bennünket, mint önálló döntésre jogosult nemzetet. Ebbe a menetbe – az elmúlt 500 évben – beletartozik olyan epizód is, amikor a magyarokat ki akarták irtani)! Egy púp vagyunk Európa testén, (de e púp mögül tudtuk védeni a testet, évszázadokon át). Európa kezében – mint minden főparancsnok kezében – az érkezőket mindig az első vonalba parancsolják, felveendő az első csapásokat.

Nekünk ez a vonal jutott. Nincs (van, de, feltáratlan) két (3-4) ezer éves történelmünk, mint azoknak, akik Homéroszt, Aiszchiloszt adták a világnak. Nekünk csak Hunyadi Jánosunk, Dugovics Tituszunk, Dobó Istvánunk és Szondy Györgyeink vannak. Ahhoz, hogy Európa megtűrjön, hogy egyenrangúakká válhassunk velük, fölébük kell kerülnünk. Az, az 500 ezer ember, akik napjainkban Magyarországon kívül dolgozik, (a K-19 miatt: dolgozott!), ezt teszi: megismertetik a magyar munkát. Ez a birtokba vétel első lépése. Kialakulatlan – pontosabban: földrengésszerű mozgás nélkül nem tudott leülepedni a kor 200-250 éve, történelmünk menete: mindig igazítani kellett rajta… Isten csodája, hogy még élünk! – igazat mond a költő.

A csodát el kell mondani, hogy ne felejtse el a világ!

Trianon hatását egy – egyetlen egy – személy életén keresztül próbálom bemutatni. Azért választottam őt, mert megismerve életét, talán, a kísérletem nem lesz hiábavaló. Kerekes Béla Dárdán született, Szatmárnémetiben tanult, Nagyváradon járt katonaiskolába. 1917-től érezte a világháború csapásait. Kadétnak avatják, kikerül az olasz frontra, előléptetik hadnaggyá, ’18 őszén fogságba kerül. Hazahozzák, aktív marad, Győrben szolgál, főhadnagy lesz, Veszprémben százados. Kiemelik, őrnagyként a katonai Akadémiára kerül. Ott van Kolozsvár visszacsatolásakor. 1944-ben orosz fronton harcol. ’45-ben átveszi a Néphadsereg, előléptetik, tábornokként Tildy Zoltán Köztársaság elnök mellé rendelik.

1953-tól, az új hadsereg katonaiskolája, a II. Rákóczi Ferencről elnevezett gimnázium vezetője. 1956-ban kísérletet tesz, fegyveres ellenállásra, egy általa vezetendő csapattal. Ennek következménye lefokozás lett. (1983-ban, honvédként, elhagyatottan hal meg, valahol…)
Ezt kívánom hangsúlyozni, hogy egy – elcsatolt területen született – magyar, miként gondolkodott évtizedeken keresztül, magyarként, egyenruhában.

Balatonfüred, 2020. 04. 01.
 Perlawi Ando