Kőrösi Csoma Sándor nyomában Pandzsábban -
Magyar emlékek Lahorban
Flórián Csaba
Ez év márciusában Pakisztánban – pontosabban Szindh és Pandzsáb tartományokban – jártam. Utazásom fő célja Lahor volt, ahol pont 198 éve tartózkodott Kőrösi Csoma Sándor. Ahogy levelében írja: „Január 26-án Duka [Dakka] helységben találkoztam két franczia úrral, tudniillik Allard- és Venturával, a kiket későbben Lahorig kísértem; …1822-ik év márczius 12-én megérkeztem Lahorba és ezen hó 23-kán tovább utaztam Amritsir- és Jámunak”. Baktay és Cholnoky azt állították, hogy Csoma első magyarként járt Lahorban. Bernard Le Calloc’h kutatásai alapján ma már tudjuk, hogy a várossal szemben, Shahdarában a Ravi folyó túlpartján lévő karavánszerájban szállt meg, Dzsahángír mogul uralkodó sírja mellett. A település ma gyakorlatilag egybe épült Lahorral. Két francia tiszt társaságában utazott idáig, akik Teheránból keletre jöttek szerencsét próbálni a szíkh uralkodó hadseregében. Baktay regényében úgy állítja be, hogy Csoma a két tiszt társaságában járt az uralkodó udvarában, de ez nem felel meg a valóságnak, mert végig a szálláshelyén maradt, amit a lahori rendőrfőnök kémjének jelentéséből tudunk.
Az Akbari Serai nevet viselő épületegyüttes 1640 körül épült. A téglalap alakú udvart (470×365 m) határoló falak mentén cellasorok vannak (összesen 180), ahol a kereskedők, utazók és zarándokok szálltak meg, de a mauzóleumot őrző gondnokok lakhelyéül is szolgált. A szeráj szomszédságában találhatók a maharadzsa feleségének, Nur Dzsahánnak és felesége testvérének, Aszaf Khán első miniszternek síremlékei is.
Lahor Pandzsáb fővárosa volt évszázadokon keresztül, ma több mint 11 millió lakosa van. Fénykorát a mogul uralkodók idején élte. Akbar (1566-1605) egész birodalma központjává tette, ő építtette a város fölé emelkedő várat is. Utódai Dzsahangir (1605-1627) és Sah Dzsahán (1628-1658) értékes részekkel egészítették ki ezt a pompázatos palotaegyüttest. (Egyébként a mogul birodalom fénykora egybeesik az erdélyi Fejedelemség korával.) Számunkra, magyaroknak a legérdekesebb, legfontosabb látnivaló, az erőd múzeumában látogatható Szikh Galéria. A gyűjtemény az utolsó mogul uralkodó Duleep Szingh (1838-1893) lányának, Bamba hercegnőnek (1869-1957) volt a tulajdona, aki Angliában nevelkedett, majd apja halála után, 1912-ben úgy döntött, hogy hazalátogat. Újsághirdetés útján keresett zeneileg művelt társalkodónőt magának. A választása Gottesmann Mária-Antóniára esett, aki nem más mint Baktay Ervin – Csoma későbbi életrajzírójának – nővére. Mária-Antónia Pandzsábban férjhez ment egy szikh arisztokratához, Umrao Szingh Sher-Gil-hez, akitől később Budapesten leánya született, Amrita Sher-Gil. Ő a 19. sz.-i India modern képző-művészetének legnagyobb alakja. Baktay 1926-29 közötti indiai tartózkodása alatt meglátogatta unokahúgát és családját. A Pandzsáb című könyvében részletesen ír Lahorról. Amrita 28 évesen, 1941-ben Lahorban halt meg, ahova férjével Egon Viktorral (aki egyébként szintén orvos volt és itt praktizált) költözött.
A gyűjtemény Bamba hercegnő halála után, a pakisztáni állam tulajdonába került. A kiállított művek a szikh uralkodóház tagjait ábrázolják európai festőktől, de javarészt a pesti születésű Schöfft Ágoston (1809-1888) művei, aki 1841-ben tartózkodott Sher Szingh maharadzsa udvarában. Schöfft miután beutazta Indiát – portré festéssel keresve kenyerét, – 1840-ben Kalkuttában találkozott Kőrösi Csomával, és elkészítette a székely tudós egyetlen fennmaradt portréját. Innen Lahorba utazott, ahol szállásadója, a brassói születésű Honigberger Márton, a maharadzsa orvosa beajánlotta udvari festőnek. Leghíresebb 3×5 méteres monumentális festménye közel 100 szereplővel a Lahori udvar címet viseli. Szerepel rajta többek közt Honigberger Márton és Csoma francia útitársai, Allard és Ventura is. A kiállítóteremnek sok hiányossága van: nem klimatizált, a festményeket csak egy üveg védi a por, nedvesség ellen. Olvastam a neten, hogy a magyar követség segítséget ajánlott fel a képek állapotának felmérésére, restaurálására. Talán egyszer itthon is láthatjuk majd a Schöfft képeket!
Szintén az idén márciusban ünnepeltük Honigberger Márton brassói szász nemzetiségű gyógyszerész születésének 220. évfordulóját. Élete és munkássága számos ponton kapcsolódik Kőrösi Csoma életútjához és Lahorhoz. Utazása során 1819-ben eljutott Aleppóba, egy évvel Csoma látogatása előtt került kapcsolatba az osztrák tiszteletbeli főkonzullal, Esdras de Piciottoval, akinek családtagjait sikeresen kezelte. (Picciotto láttamozta Csoma úti okmányát.) Nagy valószínűséggel ismerte az európai kolónia tagjait, köztük Pohle Ignác kereskedőt, aki Csomát támogatta és megszervezte bagdadi tartózkodását. Honigberger innen egy szentföldi, majd kairói kitérővel, hét év szíriai tartózkodás után Bagdadba utazott. Itt Szvoboda Antal vendégeként, ugyanabban a házban kapott szállást, ahol korábban Csoma is megszállt. Bagdadból Iszfahán, Karacsi, Haidarábád, Multán útvonalon 1829-ben érkezett Lahorba, Kőrösi Csoma után hét évvel. Lahorba érkezve, azonnal hírnevet szerzett magának, azzal hogy megoperálta Allard francia tiszt fiát, akinek gerincfisztulája volt. 1833-ig Lahorban tartózkodott Rándzsit Szingh maharadzsa udvari orvosaként. De mással is foglalkozott: puskaport gyártott, ágyúöntödében dolgozott, pálinkát főzőtt (!), nyomdát rendezett be, növényeket gyűjtött, és nem utolsó sorban régészkedett. 1831-ben találkozott Victor Jacquemont franca természettudóssal, aki meglátogatta Csomát, a kanami kolostorban. Honvágya miatt hazautazott Brassóba, útközben Kabulban átadta régiséggyűjteményét dr. Victor Gerardnak – Kőrösi Csoma híres pártfogójának –, aki majd Kalkuttán keresztül Európába juttatta. 1839-től 1849-ig Lahorban tartózkodott, a Teshil Bazár negyedben lévő házában kórházat működtetett szegények számára. 1841-ben nála szállt meg Schöfft Ágoston, akit beajánlott a maharadzsa udvari festőjének. Honigberger könyvében részletesen leírja a Rándzsit Szingh halála utáni trónutódlásért folyó véres eseményeket, amíg Pandzsábot a brit Indiához csatolják. A 14 éves lahori munkássága, gazdagok és szegények orvosaként, megérdemelne egy emléktáblát a bazársoron. Hozzá kapcsolódóan közvetlen tárgyi emlékek nincsenek Lahorban, – egy újságcikk szerint – házát lebontották.
Szintén az idén ünnepeltük, a pesti Gottlieb Leitner Vilmos, születésének 180. évfordulóját, akinek munkássága szorosan kapcsolódik Lahorhoz. 1865-ben az angol kormány a lahorei kormánybizottság főnökének nevezte ki. Társadalmi és tudományos téren kiemelkedő eredményeket ért el: támogatta a nők oktatását, hírlapokat, könyvtárakat, iskolákat alapított, amelyek közül a legjelentősebb a Punjab University College. Nyelvészeti kutatásokat végzett, beutazta Kasmírt, Kis-Tibetet, Ladakhot, Dardisztánt. Felfedezte a szanszkrittal rokon dardu nyelveket. Gandhárában régészeti ásatásokat végzett, görög-buddhista szobrokat talált, melyekről azt gondolta, hogy azok készítői a Nagy Sándor által odatelepített makedónok leszármazottjai voltak. Leleteit az 1873-as bécsi világkiállításon mutatta be. Leitner 1874-től tíz évig az általa alapított Pandzsáb Egyetem rektoraként tevékenykedett, s ő volt az „Asiatic Quarterly Review” alapító szerkesztője is. Ezen az egyetemen később Stein Aurél is tanított. Utazásai során, első magyarként eljutott Kőrösi Csoma egykori lakhelyére Ladakhba, a phuktali kolostorba. Erről Duka Tivadar és Baktay Ervin könyveiben olvashatunk. Élete végén miután visszatért Angliába, 1889-ben felépíttette Észak-Európa első muszlim mecsetét és temetőjét. Az iszlamábádi magyar nagykövetség szorgalmazására 2015-ben az egyetem Bukhari előadótermében, Leitner Vilmos emlékére emléktáblát avattak! Pár évvel ezelőtt felmerült, hogy utcát nevezzenek el róla Lahorban , de végül a javaslatot nem támogatták…
Még találtam Lahorban egy emléktáblát ami Csoma nevéhez köthető. A lahori Shalimar-kertek a mogul kertépítészet csúcspontjai. A mogulok kertépítészete a Korán Paradicsomkertjének leírásán alapult, s tulajdonképpen annak földi leképezését jelentette. Itt találtunk rá egy kis pavilonra, melynek falán egy emléktábla áll. Az emléktábla felirata szerint, a pavilont Rándzsit Szingh, szikh maharadzsa építette William Moorcroft részére, amikor 1820 májusában udvarában tartózkodott. W. Moorcroft (1767-1825) meghatározó szerepet töltött be Csoma életében. Miután Csoma sikertelenül próbált Leh felől az ujgurokhoz eljutni, visszafordult és Drásznál találkozott Moorcrofttal, akivel néhány hónapot töltött Szrinagárban. Moorcroft rábeszélte Csomát a tibeti nyelv elsajátítására, és szerződtette egy tibeti-angol szótár elkészítésére. Megbízó levelekkel, pénzzel látta el. Miután Csoma eljutott Zanglába, többet nem találkoztak. Moorcroftot és útitársát Trebecket, pár évvel később valószínű megmérgezték.
Beszámolómat Hamvas Béla idézetével zárom: „A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle…Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd…Ismerd meg, hódítsd meg, senki sem tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod… el kell számolnod minden örömmel, amit magadba zártál, s minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg…”
Kőrösi Csoma Sándor Alapítvány
Adószám: 18056594-1-42
Cím: 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/B.
Alapítványunk számlaszáma:
11742104-20025919-00000000
Az 1990-ben létrehozott alapítvány eredeti céljai között szerepelt egy Emlékház létesítése Csomakőrösön, Múzeum és dokumentációs központ alapítása Kovásznán, Csoma-kutatások ösztönzése, az anyanyelvi kultúra ápolása a nagy tudós szülőföldjén.
1 thought on “Kőrösi Csoma nyomában Lahorban”
Kedves Flórián Csaba!
Elolvastam kitűnő beszámolóját Lahore-ról és környékéről. Mennyi embert említett meg, akiknek közvetve, vagy közvetlenül közük lehetett Csomához. Kár, hogy én még nem voltam Pakisztánban, így a szép Lahore-ban sem. Annak idején, indiai tartózkodásunk alkalmával nem lehetett Indiából Pakisztánba utazni, nem kaptunk vízumot sem. Pedig mindig szerettem volna Lhore-t látni. Nagyon tetszett a tanulmánya. Sok új dolgot megtudtam belőle.
Szívélyes üdvözlettel: Aradi Éva