Elöljáró beszéd Kovásznára…
Halasy-Nagy Endre
Tanulmányom felolvasása, a száraz tények elősorolása helyett inkább szólnék néhány szót a definológiáról. Érdekesebb lesz.
A francia trónörökös, a döfen (magyarul dauphine) tanítói rájöttek, nem csak a testét kell edzeni a legénynek, hanem agytorna is kell neki. Mert nem csak a test táplálkozik, de az agyat is etetni kell! Igen ám, de vannak piros karikával megjelölt dolgok, tizennyolc éven felülieknek valók. Igaz, vannak csak szülői felügyelettel.
Szóval van, amit nem lehet az ifjú (és ez esetben az ifjúság) tudomására hozni. Viszont azért valamit csak tanítani kell, nem telhetnek csendben a tanórák. Hát mondanak valamit helyette, valami mást, ami majdnem olyan, de mégsem olyan. Afféle, de nem az. Ezt a definológiát sokan és sokszor a legmagasabb szintre fejlesztették, és szeretett gyermekeik számára tudományos szintre emelték. A valóság eltitkolásának technikáját, a tények megváltoztatásának művészetét, a hazugságok valóságossá átfogalmazásának tudományát! Hát nem csodálatos, amikor egy valótlanság olyanképpen hangzik, mit egy valóságos. Amikor a hamisság olyannak látszik, mint az igazság. Amikor valami nem létező úgy tűnik, mintha tény lenne?
Miben is van a definológiának veszélyes szerepe? Nem csak abban, hogy áligazságokból főz ehető szellemi táplálék-ízű maszlagot. De akadályoz abban is, hogy megkérdőjelezzünk, hogy utána nézzünk, tényleg úgy van-e. Tényleg mondta ez vagy az akkor és ott? Megtörténhet, hogy az a valami csak kitaláció. Elfelejtünk vagy nem is tudunk ellenőrizni! Ha nem gyanakszunk, minden utánajárás nélkül bevesszük! Nem keressük meg a forrásokat, hogy tényleg úgy szólnak, tényleg ezt mondták-e?
Csak egy, meglehetősen kirívó példa. A helye ma sem ismert, az elhalálozottak hekatombáinak csontvázhalmazát mindmáig fel nem lelték, fogalmunk sincs, hogy hol volt az a bizonyos katalaunumi csata, amely hatalmas ütközetben a római hősök és a gót vitézek megsemmisítették a „hun csürhét”. A kiontott hun vér olyan rengeteg volt, hogy a kiömlő vérfolyamtól patakok úgy megáradtak, hogy a véres vizük szekereket sodort el. Kinek jutna eszébe ezt a szentírást kétségbe vonni?
De a hunok kicserélhetők szkítákra vagy avarokra is azokban a „tudományos műhelyekben”. Az akár állami támogatással fűtött kemencékben sül a málé, nekünk, a máléknak szánt őstörténetről, a finnugorokról, szkíta-magyarokról meg a többiről. Nemzeti Bibliává tódították az Arvisúrát, népünk történetének alapkövévé az iszfaháni kódexet, nemzetünk templomának a boszniai piramist, létezésünk alapjául a lapp-nyelvünket és atyafiságunkat.
A magyarul beszélő suárok Dél-Amerikában Móricz János ötletecskéi, vagy akár a sziú indiánok magyar nyelve. Ma már mindkét népnek van saját honlapja (Global Recordings Network), minek hangfelvételein bárki laikus meggyőződhet róla, hogy ezeknek nyelveknek semmi, de semmi közük nincs a magyarhoz! Sajnovics örökbecsűnek titulált alapművét sem terjesztik a hazai nyelvészek. Ott ugyanis azt olvashattuk volna, hogy: a lappok legősibb dialektusát a kínai dialektusokban kell keresni. De elmondta, közreadta valaha is ezt egyetemi diplomás hivatásos nyelvész?
Tisztelettel:
Halasy-Nagy Endre
Kőrösi Csoma Sándor Alapítvány
Adószám: 18056594-1-42
Cím: 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/B.
Alapítványunk számlaszáma:
11742104-20025919-00000000
Az 1990-ben létrehozott alapítvány eredeti céljai között szerepelt egy Emlékház létesítése Csomakőrösön, Múzeum és dokumentációs központ alapítása Kovásznán, Csoma-kutatások ösztönzése, az anyanyelvi kultúra ápolása a nagy tudós szülőföldjén.
1 thought on “Elöljáró beszéd Kovásznára…”
Gratulálok a szerzőnek!
Humorosan kritikus hangvétele egyelőre sokaknak szokatlan. Meglátásait élvezetes (szórakoztató, figyelmet felkeltő) stílusban teszi közzé.