Dr. Nagy Lajos kapta az idei Kőrösi Csoma Sándor emlékérmet

Dr. NAGY LAJOS LAUDÁCIÓJA
(Elhangzott Csomakőrösön, 2020, szeptember 20-án az istentisztelet után)

Kedves barátom, – uram – mondjam így – Nagy Lajos, kedves jelenlévők!

Mindenkit szeretettel üdvözlök Egyesületünk nevében! Abból a fájó érzésből indulok ki, amely bennem – és valószínű mindnyájunkban bennünk van –, hogy a Csoma-napokat, amelyet 30 év óta (kerek évforduló lenne az idei) mindig áprilisban, Kőrösi Csoma Sándor születése és halála hónapjában tartottunk, az idén a közismert események, nehézségek, ránk zúdult, nem tudtuk megtartani. Mondjam azt Istenverése (bár nem az), vagy talán Isten büntetése, hogy szoronganunk és félnünk kell, hogy mi lesz ennek a folytatása. Hittük, hogy október elején meg
tudjuk tartani az áprilisról elmaradt napokat, de nem így történt, mert hát a járvány inkább fokozódik, semmint csökkenne. De mégis hálát adok a Jóistennek, hogy itt lehetünk, együtt lehetünk és együtt emlékezhetünk.

Dr. Nagy Lajos ennek az együttlétünknek az ünnepeltje. Azon gondolkoztam, hogy vajon mi adja ennek az embernek azt az erőt, azt a kitartást, azt a meg nem alkuvó helytállásra való képességet, amely őt alkalmassá teszi – vagy tette –nemcsak arra, hogy a választott hivatását folytassa. Itt felolvasnám egy mondatát az egyik könyvéből. Azt írja, hogy „bár olykor életeket is mentettem, mégis legnagyobb érdememnek azt tartom, hogy mind a körzetem mind a környék lakossága mindig bizalommal fordulhatott hozzám, kapum soha nem volt kulcsra zárva, és soha nem utasítottam el senkit”. Tehát élete során egy hivatást teljesített, az általa választott orvosi hivatást.

 De hadd fűzzem hozzá, hogy van egy olyan is az életben, hogy a feladatok szembejönnek velünk, azokat a feladatokat nem mi választjuk, hanem azok a feladatok elvégzésre várnak, emberre várnak, aki azokat a feladatokat elvégzi.  

 Visszatérve ennek a gondolatmenetnek az indító mondatára, hogy miként volt képes Ő arra, hogy az orvosi munkája mellett – amely valóban éjt nappallá tevő munka és amelyre mindig készenlétben kell állni – egy csomó más feladatot is meg tudott oldani. Eszembe jut egy rádióbeszélgetés, még a hetvenes évekből. A pécsi balett akkor hirtelen felfutott és világhírnévre tett szert. Megkérdezték a mestertől, hogy „mi teszi önöket képessé arra, hogy világhírnevet szerezve ilyen csodálatos eredményeket érjenek el”. A mester, Ejk Imre így válaszolt: „Azt szoktam mondani a csoportunk tagjainak, hogy emeljétek addig a lábatok, amíg bírjátok és onnan egy kicsit fennebb”.

 Döbbenetes szép megfogalmazás Dr. Nagy Lajos alkalmazva. Végzi a munkáját ameddig bírja, ameddig tart az ereje, és akkor ahhoz még hozzátesz egy keveset, és onnan egy kicsit tovább, egy kicsit többet ad, mint amennyit a valós lehetőségek biztosítanának. Ilyen típusú ember ő: amellett, hogy egy hivatást választott és annak gyakorlásában elég nagy hírnevet szerzett, ehhez még hozzátette a már említett „kicsit fennebbet”, „kicsit többet”.

 Egész élete egy vállalás, egész munkája egy nagy vállalás, egy kicsit több és még több, és még több és tovább és tovább. Hogy csak egy pár példát tegyek egymás mellé: Rétyen, amikor odakerült, nem volt orvosi rendelő és lakás, de ott volt az éppen akkor tető nélkül maradt műemlék Antos Kúria, amelynek pár év múlva csak a romjai maradtak volna meg. Ezt saját kezdeményezéséből tető alá teteti, elvégezteti a belső munkálatokat is, s így lett Rétynek rendelője, orvosi szolgálati lakása, s egyúttal egy háromszéki kúria is megmenekült sok társa sorsától, a pusztulástól. Mindent ő vezényelt le. A pénzbeli adakozást, a közmunkát, a kellő felszerelés beszerzését.

  Kultúrotthona sem volt a falunak. A kezdeményezők között ott van ő is, a négy szervező csoport egyik vezetőjeként, a kinevezett falujában, Rétyen – mert ő ugye ő, a Maros mentéről, Nagyernyéről jött oda. De a járdát készítő bizottságnak is oszlopos tagja.

 A változás után 15 emlékművet — az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc, az első és második világháborús emlékművet az ő kezdeményezésére állítanak a Rétyhez tartozó falvakban. Szacsván egyenesen az ő pénzbeli hozzájárulásából építik fel az emlékművet.

S mert – megismerkedve a falu történetével – úgy találja, hogy annak emlékei lassan elmerülnek a feledés mély vizében – úgy érzi, szükséges lenne ezek megörökítése. Kutat-keres, tanulmányozza a régmúltat, öreg embereket bíztat élettörténetük megírására, régi szokások, határnevek elmondására, régi alig-alig olvasható egyházi anyakönyveket, jegyzőkönyveket tanulmányoz. Sorra olvassa az erdélyi emlékírók műveit, a katonai lustrákat és más régi összeírásokat tartalmazó köteteket.

Aztán elkezdi írni könyveit gyorsan, egymás után, kezdve a választott vagy rábízott Réty monográfiájával, folytatva a szülőfalujával, majd Komollóval, a marosvásárhelyi egyetemen történtek két kötetével és így tovább. Emberi sorsokat tanulmányoz, doktorok életrajzát kutatja, írja meg. Mintegy nyolc kötetet írt és kéziratban is van még egy és más.

Ezek az események az ő életterében történtek meg, de feltevődhet a kérdés, hogy miért adjuk mi a Csoma emlékérmet neki ebből az alkalomból? Ahogy bent ültünk a templomban, tisztáztam magamban, hogy az ő felmenője, Nagy Pál is lelkész volt ebben a faluban, 1836 és 1871, tehát majdnem Kőrösi Csoma Sándor születéséig. Aztán az is eszembe jutott, hogy egy Kőrösi Nagy József adományozta az egyháznak azt a keresztelőkönyvet, amelybe Kőrösi Csoma Sándor keresztelési éve van bejegyezve. Tehát dr. Nagy Lajos vérileg is kötődik Csomakőröshöz, és talán ez hívta fel a figyelmét, hogy ennek a falunak a nagy szülöttjét is kutatása tárgyává tegye. És valóban, nemcsak kutat, áldozatot is hoz a kutatásra szánt energiával, de egyebekben is. Ráveszi az az Egyesült Államokban élő Márkos Ferenc volt osztálytársát, neves festő barátját, hogy fesse meg olajban Kőrösi Csoma Sándor portréját, mert ilyenszerű festmény nem igen van Magyarországon, Kőrösön ugyan nincs. Aztán hozzájárul a központban lévő emlékmű felállításának költségeihez, vállalva a negyvennyolcban
elhunyt négy hős, és a solferinói csatában halálos sebet kapott Nagy Tamás neveinek márványtáblára való feltevésének költségeit. E hősök kilétét is ő kutatta ki.

 És elkészítette – kitudja milyen kitartó munkával – Csoma András, illetve Kőrösi Csoma Sándor család és nemzedéktáblázatát. Ahogy a templomban ültem – bár engem is megajándékozott egy kisebb változattal – arra gondoltam, hogy vajon hány ember után kellett kutatnia; nem kicsi dolog ez, ülni az anyakönyvi hivatalokban, böngészni, megkeresni mintegy 900 ember leszármazását, a „levelekre” felírni a neveket, s ahol megvolt, a születési és elhalálozási éveket is. Szeretet, kitartás, mondhatnám megszállottság kellett megalkotni azt a gyönyörű családfát.

 Aztán ami Kőrösi Csomához köti, hogy új kutatókat ösztönöz, köztük dr. Flórián Csabát, aki egyik beszélgetésünkkor említette hogy több mint 200 levelet váltott Nagy Lajossal, a Kőrösi Csoma kutatást illetően tanácsokat adott neki, hozzájárult a munkássága kibővítéséhez. Megemlítendő, hogy Flórián doktor ugyanúgy egy orvostárs, és ugyanúgy Maros mente szülötte, mint ő. Az utóbbi években még két fiatalt ösztönzött Csoma kutatásra. Ő maga öt Csomával kapcsolatos dolgozatot adott elő a Csoma-napokon, illetve hol bővebb, hol rövidebb változatait a Székelyföld folyóiratban is megjelentette, amiért 2019-ben — még más közleményeit is figyelembe véve — elnyerte a Székelyföld az évi díját.

 Hát ezekért döntött úgy az Egyesületünk, hogy a 30. – és hadd mondjam, kiemelkedő jelentőségű – évforduló alkalmából a hálánk és tiszteletadásunk jegyében neki adjuk oda ebben az évben az Egyesület díját, aki önmaga erejét meghaladó ugye „egy kicsit többet is, többet is, még többet” adni akart. Hadd érezze, hogy a közösség amelyikben él, a munkáját értékeli, erre a munkára büszke és tiszta szívemből kívánom, hogy hátralévő terveit még tudja megvalósítani, adjon ehhez a Jóisten neki ehhez erőt és kitartást. Ezek után hadd adjam át Egyesületünk nevében a kitüntetést.

 Felmutatom a diplomát és a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület emlékérmét. A diplomára és az Érem hátlapjára az van beleírva, hogy 2020 április. Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület. Dr. Nagy Lajosnak áldozatos munkájáért Kovászna Csomakőrös.

 Köszönjük ezt az áldozatos munkát, és fogadd szeretettel Egyesületünk emlékérmét.

A Jóisten segítsen téged is, és áldja meg munkálkodásodat.

 Gazda József a KCSSKE elnöke.

Fotó forrása: https://www.hirmondo.ro/tag/korosi-csoma-sandor/