Csoma Gyula (1902-1985), Kőrösi Csoma Sándor dédunokaöccse

Nemes Gyula

Származás:
    Jelen kis dolgozatom Csoma Gyula (sz. 1932.) ny. budapesti tanár segítségével sikerült összeállítanom. A tőle származó adatokat igyekeztem kiegészíteni, megerősíteni más források felhasználásával. A családfa felvezetéséhez a Csoma család által készített családfát és a Dr. Nagy Lajos által összeállított Csoma családfát használtam fel, amelyekből kiderül, hogy Kőrösi Csoma Sándor (1784–1842) első unokatestvér volt Csoma Ferenccel (1790–1861?), akinek a leszármazottjairól írok jelen kis írásomban. [Kőrösi Csoma Sándor édesapja Csoma András (1731–1802) testvér volt Ferenc ugyancsak Ferenc nevű apjával, akiknek az édesapjuk Csoma József volt.]  Csoma Ferenc, Gyula dédnagyapja – aki a családi hagyomány szerint seborvos volt – élete során háromszor nősült meg, és a három asszonytól több gyermeke született. A harmadik feleségétől Kassay Máriától (Borbála?) – a székelyudvarhelyi Csizmadia Céh atyamesterének lányától – egy fia született, akit a már ismert nagybácsiról Sándornak neveztek el.
    Csoma Sándor (1824–1904) csizmadia mester részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, mint a székelyudvarhelyi felkelő lovas csapat parancsnokának (anyai nagybátyjának) a helyettese. Az 1849. július 31-iki segesvári csatában egy kozákkal vívott kézitusában súlyos sebeket kapott, majd a lengyel légió dzsidásai mentették meg az életét. Végül mégis magatehetetlenül, eszméletét vesztve a csatatéren maradt, ahonnan román parasztok segélyhelyre vitték. A kiegyezés után ő lett a székelyudvarhelyi 48-as Honvédegylet elnöke. Ő kezdte el aztán rendszeresen használni a Kőrösi Csoma Sándorra is utaló származási előnevet a „kőrösi”-t. Csoma Sándor 1851-ben vette feleségül Fülei Szántó Zsuzsannát, akitől a következő gyermekei születtek: Júlia (Gál Józsefné) sz. 1851, Róza (Bernhardt Gyuláné), Béla (1856–1942, felesége Zoller Szidónia), Károly (1864–1916, felesége Farcádi Sándor Karolina), Sándor (fiatalon meghalt).
    Csoma Károlynak – csizmadia inasként kezdte életét, de később hivatali írnokként dolgozott –két felnőtt kort megért gyermeke született: Emma (Szilvási Istvánné) és Gyula (sz. 1902).

Tanulmányok, tevékenység:
    Csoma Gyula (tanító, polgári iskolai majd felső-mezőgazdasági iskolai tanár, polgári iskolai majd középiskolai kollégiumi igazgató) tanulmányait szülővárosában Székelyudvarhelyen kezdte, ahol négy évig a helyi Református Kollégium diákja is volt. 14 évesen teljesen árván maradt így tanulmányait a máramarosszigeti  Állami Tanítóképzőben folytatta tovább. Erdély román megszállása után 1919-ben Gyulára menekült át, azt ott élő nővéréhez. Tanulmányait Kiskunfélegyházán folytatta, ahol tanítói oklevelet szerzett. Ezt követően a budapesti Tanárképző Főiskolán, magyar-történelem szakos polgári iskolai tanár lett. 1938-ig Békéscsabán a polgári fiúiskolában és a felső-mezőgazdasági iskolában tanított, majd 1940-ig a mezőberényi polgári fiú- és leányiskola igazgatója volt. Észak-Erdélynek és a Székelyföldnek Magyarországhoz való visszatérése után Marosvásárhelyre kapott kinevezést, mint a helyi magyar királyi állami polgári fiúiskola tanára és igazgatója. Kezdeményezésére az iskola a Magyar Királyi Állami „Kőrösi Csoma Sándor” Polgári Fiúiskola nevet vette fel. Hathatós közbenjárására állami, helyi, egyházi és polgári összefogással az iskola előtt Kőrösi Csoma Sándor szobrot állítottak fel, amelynek leleplezésére 1943. szeptember 26-án került sor. (A szobrot 1944 őszén az újra Erdélyre törő románok ledöntötték, melynek során a fejrész letörött és elkallódott. A szobortestet a magyarok egy üzem udvarán rejtették el. 1962-ben a szobrot restaurálták és a Vársétányon állították fel, ahol mai napig megvan.) Csoma Gyula a háború sodrásával ismét a csonka Magyarországra került, ahol előbb Balatonfüreden tanított, majd Gyulán lett polgári iskolai tanár és igazgató 1952-ig. Ekkor Budapestre került, ahol a Budai Tanítóképzőben az internátus vezetője, később a diákotthon, majd a kollégium igazgatója lett. Innen vonult nyugdíjba 1970-ben.

Csoma Gyula nevéhez fűződik a magyarországi felnőttoktatás (Lényege a gyermekkorban elmulasztott vagy valamilyen ok miatt lehetetlenné vált tanulás felnőtt korban való pótlása.) kezdeményezése és irányítása: a két háború közt Békéscsabán, vasutasoknak polgári iskolai magánvizsgára előkészítő tanfolyamokat szervezett. 1940–44 közt Marosvásárhelyen létrehozta és irányította a polgári iskolai magántanulás szervezetét a Székelyföld jelentős részére kiterjedő hatáskörrel, amely – tanévenként 1700-1900 tanulóval – az intézményes, tömegméretű iskolai felnőttoktatás egyik első megjelenésének tekinthető Magyarországon. Az 1945-46-os tanévben Gyula város környékén ő szervezte a „parasztdolgozók” iskoláit, de részt vett a dolgozók iskolái létrehozásának országos munkálataiban is. Ezt követően Szegeden az általános iskolai felnőttoktatás kezdeményezője és szervezője lett és munkássága egy ideig kiterjedt egész Csongrád megyére. Budapesten 1953–1968 közt üzemekben, ipari szövetkezetekben és az egészségügyi dolgozók részére szervezett és vezetett általános iskolai tanfolyamokat, majd oktatási központot hozott létre az elhanyagolt, illetve nehezen megközelíthető helyeken élők iskoláztatásának megoldására. Felnőttoktatási és kollégiumi tapasztalatait elméletileg is feldolgozta és ezeket igyekezett is közzétenni. Továbbképzési alkalmakon, konferenciákon ismertette is ezeket, javaslatait rendszeresen eljutatta a közoktatás országos és helyi illetékeseihez. Elvei, a későbbiek során, a felnőttoktatás, a felnőttképzés egészének szociológiailag igazolt (andragógiai) alapelvei lettek.

Család:
    Csoma Gyulának Csendes Rózáliától (sz. 1898) született fia Gyula (sz. 1932. 02. 07.), aki szintén az andragógia területén tevékenykedett, mint a Magyar Országos Közoktatási Intézet kutatója és tanára. Évtizedeken át tanított a dolgozók általános iskolájában, Budapesten és az elmúlt több mint fél évszázad alatt megjelent írásait alapirodalomként használják az andragógusok. Csoma Gyulának (sz. 1932) két fia született Molnár Máriától: Gergely (sz. 1959) és Áron (sz. 1965).
Összeállította: Nemes Gyula 

1. Csoma Gyula (sz. 1902) ünnepi beszédet tart a marosvásárhelyi Kőrösi Csoma Sándor szobor leleplezési ünnepélyén 1943. szeptember 26-án.
2. Csoma Gyula (sz. 1902) arcképe.
3. A székelyudvarhelyi 1848-49-es Honvédegylet tagjai 1900 körül, középen az egylet elnöke kőrösi Csoma Sándor

Oldal megosztása Facebookon

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Scroll to Top