Kőrösi Csoma Sándor és a Zanszkár völgyének jógamesterei

Tibetben a vallásos szövegek fordítóit úgy nevezik, hogy „lotsawa”, ami a szanszkrit „locchava” kifejezésből származik és jelentése: „a világ szeme” vagy „az, aki megnyitja a világ szemét” valami felé. Körösi Csoma Sándor a nyugati ember számára egy ilyen fordító, ilyen „lotsawa”, hiszen olyan kutatói és fordítói életművet hagyott örökül, amivel meghatározta az utána következő spirituális keresők útját.

Miért éppen a Zanszkár folyó völgyét, ezt a „félreeső” térséget választotta Csoma?

Erre több válasz lehetséges: általában úgy vélik, hogy az akkori politikai viszonyok nem tették lehetővé, hogy beljebb hatoljon a „Tiltott Földre”, vagy William Moorcroft, a brit indiai kormány megbízottjának tanácsai ösztökélték erre. Egyik feltevés sem kizárt. Viszont ezen érvek mellett, egy másik lehetséges magyarázat, hogy a Csoma felismerte a Zanszkár völgyének sajátos előnyeit. Hiszen ezen a vidéken olyan nagy lotsawák fordultak meg, kisebb vagy hosszabb ideig, mint Padmashambava, Marpa Lotsawa vagy Rincsen Szangpo, és a hagyomány szerint hosszabb időt töltött itt a híres indiai jógi, Naropa is.

Úgy tartják, hogy a helyeknek „szelleme van” (genius loci), a föld átitatódik az ott élő elődök lelkületével, és akinek szeme és füle van rá képes meghallani a mesélő kövek, tájak, kolostorok hangját. Ha valóban így van, akkor a Zanszkár völgyének van mesélnivalója, és nagyon érdekes történetekről regél. Hiszen Padmashambava volt az, aki a 8. században az indiai tantrikus buddhizmust először behozta és terjesztette Tibetben, Bhutánban és a környező országokban. Majd később, a 11. században Marpa Lotsawa behozta Indiából és terjesztette a vadzsrájáná és a Mahamudra hagyományvonalát. Majd, ha úgy vesszük, a 19. században Körösi Csoma Sándor volt az, aki mindezeket „behozta” nyugatra és elérhetővé tette az európai ember számára is. A hatalmas munka mellett, mellyel ajándékot adtak a világnak, e három nagy fordító másik közös vonása: életük során mind a hárman voltak a Zanszkár völgyében, és sokszor ugyanazon régi kolostorok falai között alkottak.

Tibeti fordítói modell

Ahhoz, hogy hiteles választ kapjunk arra a kérdésre, hogy vajon mivel találkozott Csoma Sándor ebben a völgyben és ez milyen hatást gyakorolhatott rá, elsősorban az szükséges, hogy megismerjük ezeknek a lotsawaknak és jógiknak a szellemi hagyatékát, amivel Csoma Sándor a kolostori életben és a könyvtárakban találkozhatott.    

A Zanszkár völgyének fordítói olyan tudós lotsawak voltak, akik jelentős részt vállaltak az emberiség egyik legnagyobb, több száz évet felölelő „fordítói projektjében”, melynek során a teljes indiai buddhista kánont lefordították szanszkrit nyelvről tibeti nyelvre. Miután a 8. században Trisong Detsen tibeti király a buddhizmust választotta államvallásnak, több helyen fordítói iskolák létesültek és egy hatalmas, szervezett fordítói munka vette kezdetét, melynek során az indiai szent szövegeket értelmezték és lefordították tibeti nyelvre. Vélhetőleg ekkor járhatott a nagy tantrikus fordító, Padmashambhava a Zanszkár völgyében fekvő Phugtal kolostorban, ahol egy évezreddel később Csoma Sándor is fordított.

A fordításokban részt vállaló tudósok megnevezése, a „lotsawa” a tibeti ember számára a nagy tiszteletet hordoz, ami nem csupán nyelvtani tudást jelent két nyelven, hanem önmegvalósítást és személyes megértést a szent szövegek értelmezésében. Ahhoz, hogy a fordító hitelesen átadja a fordítandó szöveg üzenetét a fordított nyelvre, nem elég a lexikális tudás, szükség van a személyes, mély megértésre, hogy a spirituális üzenet hűen megjelenjen a fordított szövegekben.   

A tibeti buddhista fordítások egy meghatározott rendszer szerint működtek, amelyben a tibeti fordító együttműködött egy indiai „panditával” (indiai tanítóval) akinek az volt a feladata, hogy elmagyarázza a szavak jelentését, a lotsawanak pedig megtalálni az annak megfelelő tibeti szót, vagy nyelvújítóként létrehozni az annak megfelelő vallási kifejezést. Ugyanakkor az indiai pandita a jóga hagyományára és gyakorlatára is taníthatta a fordító tanítványt, hogy az saját megtapasztalásokat szerezhessen a szövegek értelmezése terén. Később, a terminológia egységessé tételére valamennyi tibeti szövegben, létrejött a Mahavyutpatti, egy rendszerezett szanszkrit-tibeti szótár. Ez képezte az alapját Csoma Sándor buddhista terminológiai szótárának és vélhetőleg először ezzel a Zanszkár völgyében találkozott. Véleményem szerint, mivel a Zanszkár völgye egy határvidék, ahol India Tibettel találkozik, ez egy megfelelő köztes találkozási pont, munkaterület lehetett a panditák és lotsawak számára, így ennek a vidéknek egy valódi fordítói múltja van.

A jóga hagyománya Zanszkárban

A tibeti kultúra, a buddhizmussal együtt, átvette a jóga gyakorlatát és hagyományát is, melynek szerves része a meditáció és a tudat fejlesztését célzó különböző gyakorlatok. Mondhatjuk, a buddhizmus egyik összetevő eleme épp a jóga, mellyel oly szoros egészet alkot, hogy felületesen szemlélve nehéz határvonalat vonni, hogy melyik rész a jóga és melyik a tényleges buddhizmus. A tibeti „buddhista gyakorlat a későbbiekben is kapcsolatban maradt az Indiában máig is virágzó és valójában felekezet feletti, újabb és újabb módszereket kifejlesztő jóga-iskolákkal” (Bethlenfalvi, 2009, 63).

Megfigyelhetjük, hogy Csoma Sándor hagyománytisztelően követte a tibeti fordítói modellt, a régmúlt idők nagy lotsawaihoz hasonló módon dolgozott: az írások helyszínén fordított, saját bőrén megtapasztalta a helyi kolostori életet, és együttműködött szerzetes tanítókkal, akik ismerték a szövegeket és hajlandóak voltak tanítani (Szangje Puncog, Kunga Csöleg lámák). Arra nem találunk forrásokat, hogy Csoma Sándor, a lotsawakhoz hasonlóan a gyakorlatba ültette-e azokat a jógatechnikákat, amelyekkel a szent szövegek fordítása közben találkozhatott.

Valószínűnek tartom, hogy a Naropa Hat Jógája néven ismert magasszintű jógagyakorlatok ismertek voltak az olyan kolostorok térségében, ahol Naropa megfordult, annál is inkább, hogy a legkiemelkedőbb tanítványa, Marpa is alapított itt kolostort. Ezen tanítások egyike pl. a tumo jógagyakorlata, aminek segítségével a jógik a leghidegebb körülmények között is képesek a testhőmérsékletüket uralni és akár a leghidegebb környezetben is belső hőt termelni. Később, 1924 körül a francia Alexandra David-Neel tibetkutató és fordító leírja, hogy ő ezt a jógatechnikát néhány hónap alatt megtanulta a lámáktól és nagy hasznát vette a szélsőségesen hideg himalájai útjai során. Miért ne ismerhette volna ezt Csoma Sándor is? Bizonyosat nem tudhatunk, viszont az a beszámolókból ismert, hogy a zanglai kolostorban nem gyújtott tüzet, mert a füst akadályozta volna a munkában, és a zord hideg dacára képes volt nemcsak túlélni, de dolgozni is tudott.

Tudatos kolostor-építészet?

„Véletlen” vagy sem, érdekes a tény, hogy Zanglától légvonalban 30 kilométerre fekszik egy jógi zarándokhely, a Zongkhul sziklakolostor, ahol a hagyomány szerint Naropa évekig meditált és ahol a lábnyoma a sziklába süllyedt. Naropa leghíresebb tanítványáról, Marpa Lotsawáról úgy tartják, hogy szintén megfordult a Zanszkár völgyében és 1052-ben ő alapította a Stongdey kolostort, ami Zanglától pontosan 15 km-re van (légvonalban). Zongkhul és Stongdey között pedig, légvonalban, pontosan 30 km a távolság. A levegőből tekintve, ez a három kolostor, pontosan egy egyenlőszárú háromszöget alkot, Zongkhullal a csúcsán. Valószínűleg tartom, hogy a régi kolostor építő mesterek tudatosan alkalmazták a csillagászatot és a számmisztikát az építészetben, és ennek tanulmányozása még jövőbeli kutatások témáját képezheti.

IRODALOM
CSOMA de Kőrös, Alexander (1984): Sanskrit-Tibetan-English Vocabulary: Being an Edition and Translation of Sanskrit-Tibetan-English Vocabulary: Being an Edition and Translation of the Mahavyutpatti. (in Collected Works of Alexander Csoma de Kőrös). Budapest: Akadémiai Könyvkiadó

BETHLENFALVY, Géza (2009): A buddhizmus és tanulmányozásának kezdetei (Körösi Csoma Sándor munkásságának tükrében). (in Távol-keleti Tanulmányok 2009/1 pp.55-70)

RAINE, Roberta (2010): „The Translator in Tibetan History: Identity and Influence. (in Forum 8.2, 133-161)