A kaukázusi Koban kultúra állatábrázolásainak elemei a honfoglalás kori díszítőművészetünkben

Az iráni népek gazdag és változatos állatábrázolásai között évezredeken át két állat különösen hangsúlyos szerepet kap: a különböző pózokban ábrázolt szarvas, és egy négylábú, egyes esetekben szárnyakkal ábrázolt élőlény, melyet leginkább jellegzetesen tartott farkáról lehet megismerni. Az arany, bronz, kerámia tárgyakon egyaránt látható állatot következetesen hosszú, visszakunkorodó, legtöbbször a háta fölé magasodó farokkal ábrázolják. Ez az ábrázolási mód a bronzkortól széles területen és folyamatosan megfigyelhető, a kaukázusi Koban kultúrában, majd a szkíta-, szarmata-, alán időszak leletekein ugyanúgy, mint például a Kárpát-medence 9-10. századi, magyar honfoglalás kori tárgyain.

A Kaukázus késő bronzkori – kora vaskori időszakának meghatározó fontosságú szereplője a Koban kultúra népessége. Az Ókori Kelet és a sztyeppe között fekvő hegység népei nem csak a szomszédos területék felé, de egészen messzire, például már a kora bronzkortól a Kárpát-medencéig követhetően közvetítették és terjesztették a különböző kulturális és technológiai elemeket, tárgyakat, tárgytípusokat. Egy biztosan kaukázusi készítésű tárgy, a Tli temető 350. sírjában talált, a Kr. e. 7. sz-ra keltezett, bronzlemezből készített, gazdagon díszített öv már előzetes vizsgálata során is arra mutatott, hogy a rajta látható jelenetsor rendkívül erősen és jellemzően tükrözi a Koban kultúra ízlését és hitvilágát. A Közép-Kaukázus déli oldalán Tli település Koban kultúra idejére keltezhető temetőjében Bagrat Tehov 1983-1986 és 1988 években mintegy 150 újabb sírt tárt fel a Koban kultúra idejéből, zömmel a Kr. e. 9-6. századból, amelyeket összefoglalóan 2002-ben publikált. Vizsgálatunk szempontjából az egyik legizgalmasabb lelet, egy gazdagon díszített lemezöv a 350. sírban volt. A halottat alvó testhelyzetben, felhúzott lábakkal a jobb oldalára fektetve helyezték a 2,1 m mélységben lévő, kövekkel kirakott, négyszögletes sírládába, amelyben jelentősebb mennyiségű faszén és okkerdarabok is voltak.  A sír alját szürke agyagból készítették, amelyen fejjel nyugatnak feküdt az elhunyt férfi. A bronz lemezből készült, jelenetsorral díszített övön túl a mellette talált fontosabb bronz tárgyak: tőr, ívfibula, korong lánccal és további láncszemek, két gyűrű, geometrikus díszítésű fokos fa nyelének maradványaival, zoomorf fülű, kannelurázott oldalú korsó. A feltáró a leletegyüttest a Kr. e. 7. századra keltezte. Megfigyelése szerint a férfiak és nők egyaránt viseltek övet, azzal a különbséggel, hogy a férfiaknak volt egy külön ünnepi ruházathoz tartozó díszövük is, amellyel eltemették őket. A feltáró szerint is a Koban kultúra hagyatékára az egyik legjellemzőbb a 350. sírban előkerült, 92,5 cm hosszú 15,3 cm széles lemezöv, amelynek felületét a szélein körbefutó, egymásba kapcsolódó kettős spirálsor között kocsizó, illetve vadászó emberek alakjai töltik ki. Az enyhén hiányos régészeti leleten fríz-szerűen futó jelenetsor két végét 8, hegyükkel párosával összefordított háromszögek és ugyanennyi, jellegzetes kaukázusi balta zárja le. Magát a jelenetsort középen két részre osztja egy hátrafordított fejű, nyitott szájú, ovális fülű állat, amelynek magasan tűzött, ívelten induló, a végén felfelé kunkorodó farka a testénél is hosszabb. Nyakán keskeny szalag látható, alatta és a testének közepén is pöttyök, combjain pedig egy-egy hatlevelű rozetta van. Az egykori mester egyértelműen jelzete, hogy hím állat, terült lábvégeit azonban sajnos csak elnagyoltan ábrázolta, amit a feltáró a háromszögű alakja alapján uszonynak (плавник) határoz meg, de így is ragadozónak tartja. A testi felépítés, a tartás alapján egyértelműen nagymacska félének meghatározható állattól balra küllős kerekeivel a Napot utánzó, két ló által vontatott kocsi kockás padlólemezén egy férfi, a hajtó áll (derekán széles öv), kinyújtott jobb kezében a gyeplőt, feje fölé tartott baljában hosszú pálcát tart. A kocsirúd mellé kötött lovakat járomba fogták, a gyeplőszárak külön-külön futnak a zabláktól a hajtó kezéig.  A lovak előtti, öv nélküli férfialak hosszan kinyújtott kezeivel a gyeplőt fogva vezeti a kocsit. Lábai alatt egy, a testén sakktábla szerűen poncolt díszítésű vaddisznó, mögötte pedig a feltáró által őznek meghatározott állat látható. Ezek előtt pedig egy agancsos szarvas van, nyakán keskeny szalaggal, a testén pedig ugyancsak sakktábla szerűen poncolt díszítéssel. A többi vadállatoktól eltérően ez utóbbi két állatnál – az agancson kívül – nincs hangsúlyozottan a hím egyedre utaló jegy. A képmező bal szélén két, kerek fejű, tágra nyitott szájú, hím ragadozó látható, amelyeknek magasan tűzött, ívelten induló, a végén hegyesnek ábrázolt farkuk van. A nyakukon lévő keskeny szalag alatt 3-3, oldalukon 2-2 kerek-ovális folt, combjaikon pedig a kocsi kerekeihez teljesen hasonló megfogalmazásban a Nap szimbóluma látható. Lábaik bár – az eredeti publikációban nem esik róla szó – egyértelműen erős karomban végződnek.

Az övlemez jobb felén, a ragadozó háta mögött két, leszegett fejjel, félholdas szarvakkal ábrázolt, bikának meghatározott  állat van, a nyakukon lévő keskeny szalag alatt 3-3, oldalukon 2-2 kerek-ovális folt, combjaikon pedig egy-egy vízimadár látható. Lábaik a szarvasokéhoz hasonló patában végződnek. Az ábrázoláson a szarvasok agancsának és a holdas szarvak pontozott, illetve kereszt irányban vonalkázott, más esetekben is ismétlődő kitöltése arra mutat, hogy az alkotó tudatosan tett különbséget a két szarvtípus között. A vizsgált övlemezen a félholdas szarvú állatok között kerek fejű, háromszög alakban végződő farkú, hat uszonyú hal látható, előttük pedig éppen a nyilát kilövő, széles övű férfi van. A nyilak két, a testükön sakktábla szerűen poncolt díszítésű, agancsos szarvast vettek célba, amit a szerző vadászjelenetként értelmez. Azonban fontos megjegyezni, hogy a nyilak nem fúródtak az állatokba és az agancson túl külön hím nemi jegyeket ezeknél az egyedeknél sem ábrázoltak. A képmező jobb szélét a másik oldal lezárásához teljesen hasonló megfogalmazású ragadozó pár zárja le. Az övlemez közepén lévő, balra forduló nagymacskától mindkét térfélen a szélek felé forduló állatok a tárgy viselése közben egymással szembe néztek. A párhuzamok alapján jól látható, hogy a vizsgált, Tli 350. sírjában talált bronz lemezöv Bagrat Tehov véleményét erősítve, valóban erős és közvetlen urartui hatást mutatnak az ábrázolás témájában, szerkezetében és motívumaiban is. A legtöbb elemre az újhettita, urartui művészet emlékein találunk példákat. Ott a domborműveken a kocsival űzött, vadászott szarvasnál az agancs mellett a phalloszt is jól láthatóan ábrázolták, ami az övlemezünkről hiányzik. Ez nem lehet véletlen, vagy következhet az ábrázolás kisebb méretéből, hiszen ugyanott a ragadozókon a hím nemi jegyek jól láthatók. A szarvas mögött viszont egy hasonló testű, lábtartású, de kisebb állat van, amit a feltáró őznek határozott meg. Elgondolkodtató azonban, hogy az egyébként erősen hím környezetben éppen erről az állatról hiányoznak az agancsok A közvetlen előképnek tekinthető urartui öveken nem találtunk szarvas és őz együttes ábrázolását. Hasonló eredményre vezetett a kaukázusi anyag átnézése is. Viszont például, mint arra Makkay János a korai iráni kapcsolatok kutatása során már korábban felhívta a figyelmet, az egyik lurisztáni bronz zablán és a Hét testvér kurgánban feltárt aranyozott ezüst lemez ábrázoláson látható, amint az agancsos ünő éppen a borját szoptat, mindenki számára egyértelművé téve az agancsai ellenére is az állat nemi hovatartozását. Így mindenképpen indokolt és megalapozott a 350. sír ezen részletének újraértelmezése: az agancsos szarvas mögött nem őz, hanem a borja látható. Az urartui előképeknek megfelelően megrajzolt kocsin a hajtó egy agancsos, de valójában nőstény szarvast követ, amelynek nemiségét a mögötte lévő borjával külön is hangsúlyozza az alkotó. Vizsgálatunk szempontjából a lemezövön látható ábrázolás minden részletében a helyi ízlést és hitvilágot tükröző megfogalmazásának pedig különösen fontos szerepe van, hiszen régészeti oldalról önmagában is azt erősíti, hogy az általunk kiválasztott tárgy az urartui előképek ellenére is a Koban kultúra fémművességének alkotása.

A szarvasokhoz kötődő szokások, ábrázolások csoportosításából jól látható, hogy Tli 350. sírjában feltárt lemezöv jelenetsorában a szarvas mint az eredet, a termékenység, újjászületés jelképe, az új hazába vezető, a világok közötti átjárást segítő agancsos lény értelmezhető. A lemezövet olyan mester készítette, aki pontosan ismerte ugyan az urartui bronzövek képi és tárgyi világát, szerkesztési szabályait, s azok stílusát követve, de képsorain mégis saját közösségének hangsúlyozottan helyi gyökerű szokásait tükrözte vissza. Ez a hagyományrendszer egyaránt eltért a szarvasoknak az Ókori Keleten elsősorban vadászzsákmánynak tekintet felfogásától, és a sztyeppei népeknél széles körben az összekötözött lábú áldozati állatokat ábrázoló szemléletétől is.

A kaukázusi mester jelenetsora a halotti övön a temetési szertartáson használt ruházat óvó-védő díszeinek is része, az emberi élet fontos fordulópontjához, ünnepi alkalmához kapcsolódva jelent meg. A képsorok alapvető jelentéstartalmának, a kapcsolódó háttér megvilágítása után jóval egyszerűbbnek tűnik az övön legnagyobb számban látható állat, az öt ragadozó meghatározása. Különösen, hogy a jelenetsor szélén lévő két-két állat egymás tükörképei, amelyektől a középvonalon lévő élőlény is csak kis mértékben tér el. A test formája, a széleken látható példányok karmos mancsai, valamint az urartui előképek alapján nem kétséges, hogy az ottani tárgyakon látható oroszlánokat utánozták. Sőt, még a középső állat combjain látható rozetták is onnan átvett elemeknek tekinthetők. Azonban jól látható, hogy a helyi mester nem csak egyszerűen lemásolta és átvette a mintául szolgáló tárgyakon lévő ábrázolás elemeit, szerkezeti felépítését, az adott keretek között az oroszlán helyett saját környezetéből egy másik, de nagyon hasonló karakterű állatot ábrázolt. Sőt, akárcsak a szarvasok esetében, azt saját képére átformálva, a közössége hagyományinak megfelelő jegyekkel, jelentéssel ruházta föl.  Az általa ábrázolt állatnak egyik esetben sincs a faj mellett a nemiséget is jelző sörénye, ezért ennek kompenzálására a természeti képen is módosítva emelte ki az egyedek hím ivarúságát. Az előképek és párhuzamok, a jegyek összessége, a helyi természeti környezet alapján véleményem szerint a Tli 350. sírjában talált lemezövön látható ragadozókat közelebbről leopárdnak (Panthera pardus ciscaucasica), helyi elnevezésével bars-nak lehet meghatározni. Ez a sajnos kihalófélben lévő, mintegy 2,5 m hosszú, pöttyözött bundájú állat a Kaukázus térségében a legnagyobb ragadozó volt, vadásztudományát, erejét, ügyességét nem véletlenül csodálják és félik is egyszerre az ott élő emberek a mai napig. Az övön látható, nyíllal el nem érhető szarvas üldözése, a karmos, felcsapott farkú állat visszaköszön a Kárpát-medence 9-10. századi, magyar honfoglalás kori tárgyain is. Az ábrázolások eredetének, jelentésének feltárásával közelebb juthatunk például eredetmondánk és a hajfonatkorongok pontosabb értelmezéséhez is.
Illusztrációk:
1. Bronzlemezből készült öv a Koban kultúra Tli temetőjének 350. sírjából (Tehov 2002 alapján)
2. Párduc, barsz ábrázolása a Tli, 350. sírj övén (Részlet, Tehov 2002 alapján)
3. Nyíllal sérthetetlen szarvas űzése a Tli, 350. sír övén (Részlet, Tehov 2002 alapján)