Fáklya és iránytű

Azt viszont, hogy gyalogszerrel indult keletre megkeresni az őshazát, s hogy földi maradványait Dardzsilingben helyezték végső nyugalomra, mindenki tudja, amint azt is, hogy Kovászna város minden év áprilisában nagyszabású rendezvény keretén belül emlékezik meg Csomáról.

Orbaiszéken a Csoma emlékápolás bölcsője az iskola. Csomakőrös gyakori célpontja az iskolai kirándulásoknak, magára valamit is adó orbaiszéki tanító, osztályfőnök legalább egyszer elviszi az osztályát ide kirándulni. S ha Orbán Árpád székelyudvarhelyi szobrász szigorú tekintetű Csoma szobra nem is, a Csoma emlékszoba, szülői házának korhű replikája, és a nagy utazó élettörténetéhez fűződő legendák felkeltik a legfiatalabb látogatók figyelmét. Csomakőrös református templomában ma már nem csak márvány emléktábla őrzi emlékét, hanem a helybéli dr. Nagy Lajos Csoma-kutató kitartó munkássága eredményeként elkészült, díszes kivitelezésű Csoma családfa is. Az utóbbi három évtizedben Csomakőrös elemi iskolájában végzettek között talán nincs is olyan magyar gyerek, aki ne szavalt volna legalább egyszer a falu nagy szülötte tiszteletére szervezett rendezvényen.

A ma nevét viselő kovásznai líceum magyar diákjai is korán találkoznak Csoma emlékével. Bár 1984-ben – Csoma születésének 200. évfordulóján – a román hatóságok betiltották a megemlékező rendezvények szervezését, az iskola folyosóján már akkor méretes falitérképen (Gazdáné Olosz Ella néhai képzőművész-tanár munkája) végig követhető volt Csoma Sándor útja. A rendszerváltás után az iskola hivatalosan is felvette Kőrösi Csoma Sándor nevét, majd 2014-ben, a névadó ünnepség 25 éves évfordulóján szobrot állítottak az iskola udvarán a névadónak (Éltes Barna szobrász alkotása). Ilyenképpen talán nem túlzás azt állítani, hogy, hogy a Kovásznán, és környékbeli falvakban sorban felnövő nemzedékek számára Csoma Sándor ma is élő, követésre méltó példakép.

A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum – amint az a kisebb településekre általában jellemző, egyébként is fontos szerepet játszik a fürdőváros életében. Az iskola, akárcsak a város, kétnyelvű. A demográfiai adatok tükrében az is látható, hogy míg a románajkú lakosság száma nő, a magyarajkú lakók száma csökkenő tendenciát mutat. És, bár éppen ilyenkor van nagy szükség a példamutató fáklya-emberekre, egy, a magyar őshazát kutató székely tudós emlékének ápolása magas fokú diplomáciai érzéket és körültekintést igényel. A két nemzet közti egyik híd éppen az iskola, melynek magyar pedagógusai közül többen az oktató-nevelői munka mellett önkéntes művelődésszervezők, civil szervezetek alapítói, a Csoma emlékét ápoló rendezvények elkötelezett támogatói. És ez így is van rendjén, hiszen a kovásznai Csoma-kultusz egyértelműen összefonódik Gazda József, az iskola nyugalmazott tanára, műkritikus, közíró áldásos tevékenységével. Az ő kezdeményezésére alapították a meg a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületet, és szervezték meg rögtön a rendszerváltás után az első Csoma Sándor emlékének szentelt tudományos értekezletet.

A tudományos értekezlet célja sokrétű. Ezek közül elsőrendű a Kőrösi Csoma Sándor életútjának, munkásságának, és az évente meghirdetett témához kapcsolódó – és nem föltétlenül fősodratú – magyarságtörténeti, nyelvészeti, néprajzi, filozófiai kutatások bemutatása, melyeket aztán a konferencia után kötetbe szerkesztve több száz példányban terjeszt a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület szerte a világban. A három évtizedes múlttal rendelkező tudományos értekezlet fokozatosan nőtte ki magát összművészeti, és országhatárokon átívelő ünneppé, melyet ma már bel- és külföldi támogatással és vendégekkel szerveznek térségünkben páratlan összefogásban diplomáciai képviseletek, tudós társaságok, a helyi és megyei önkormányzat, történelmi egyházak, civil szervezetek, közművelődési intézmények, tanintézmények, és lelkes önkéntesek minden év áprilisában. A három napos ünnepség hagyományosan a város parkjában felállított Jecza Péter szobornál veszi kezdetét és a közigazgatásilag Kovásznához tartozó Csomakőrösön zárul.

A városi rendezvényekkel párhuzamosan az iskola diákjai is ünnepelnek. Rendhagyó órákra látják vendégül a tudományos értekezlet neves meghívottjait, diákkonferencián vesznek részt, és a magyarországi testvériskolai küldöttségekkel együtt lépnek fel a Csoma Napok gálaműsorán. A hagyományőrzés és értékátadás egyik legszebb példája az iskola volt diákjának, Konnát Árpád ELTE régész hallgatónak a története, aki középiskolai tanulmányai idején határozta el, hogy megjárja Csoma útját. Ez a terve 2018-ban vált valóra, amikor a Csoma Szobája Alapítvány önkénteseként Zanglában személyesen is hozzájárult a zanglai palota állagmegőrzési munkálataihoz. Úti beszámolóját azóta több száz fiatal meghallgatta határon innen és túl, s bizonyosak lehetünk felőle, hogy akad majd követője.

Mindent összevetve, méltán állíthatjuk, hogy a nagy előd évszázadok elteltével is fáklyavivője és iránytűje, megihletője és példaadója a közösségnek, melyből vétetett. A Kőrösi Csoma Sándor emléke által életre hívott Csoma-Napok Orbaiszék legidőtállóbb, s nemzetközi hírnevét tekintve legtágabb hatósugarú eseménye, és rangját csak emelni tudja a tény, hogy mindez egy olyan országban történik, ahol a kisebbségi jogok szavatolása közel sem elsőrendű fontosságú. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a Csoma emlékápolás a jelenleginél jóval szélesebb körben is figyelmet érdemelne mind művelődési, mind gazdasági téren, hiszen a benne rejlő potenciál közel sincs kimerítve. Bízunk benne, hogy kitartó munkával, hosszú távú tervezéssel, megfelelő kapcsolatépítéssel tovább bővül az, ami ma a lehetőségek tárházaként körvonalazódik.

Megjelent a Háromszék-Orbaiszék Kollégium c. kötetben, 2019, Antológia Kiadó, Lakitelek, szerk. Gazda József, dr. Kisfaludi-Bak Judit