“A világegyetem törvénye a kudarc,
a sikere mindig kivétel, mondhatni: csoda.
A művészetben is úgy van, mint az életben, a természetben:
millió és millió csíra pusztul el, míg egy kikel..”
(Henri Perruchot)

Az idei kiírás hívó szavát, a “csodát” III. Pancsen láma „Tízmillió csoda forrása” című könyve (1737-1780), ihlette. A könyv a mitikus Sambhala országának és Indiának a bemutatását tartalmazza és az Alexander könyvek gyűjteményben található. Az Indiai útleírás elkerülhetetlenül Csomának azt a nagy elhatározását juttatja eszünkbe, hogy felkeresse népünk gyökereit.
Jelen tárlattal az idén 200 éve (1819-ben) útnak indult Kőrösi Csoma Sándor kereséseire emlékezünk. Arra a hosszú útra, amely úgy földrajzilag, mint szellemileg a lehetetlen határait súrolta. Arra az útra, amely tízmillió csoda forrásává vált nagy kutatónk számára, aki önzetlen munkája és kitartása révén napjainkban is a székelység, a magyarság és az emberiség szellemi hagyományát gazdagítja. Habár azóta eltelt 200 év, a csodálatos életmű és kitartás napjainkban is példaértékű maradt. A magyar nyelv értelmező szótára szerint a csoda „a természet vagy az emberi tevékenység olyan jelensége, alkotása, amely rendkívüliségével, rit­kaságával ámulatba ejt”. Joggal mondhatjuk, hogy a műalkotások rendkívüli energiájukkal, aurájukkal ebbe a kategóriába sorolhatóak. Ezért a jelen tárlat anyaga mindennapjaink kereséseinek, harcainak, kudarcainak és győzelmeinek a műalkotásokban megtestesült gyümölcseit, a csodákat célozza meg.

Azokat a csodákat, amelyekre rátalálunk és megalko­tunk fizikai és szellemi utazásaink során. Mert a földrajzilag megtett út az odafigyelő ember számára egy belső utazás is, önmaga megtalálásának, kiteljesítésének útja és fordítva. A beérkezett munkák az emberi és művészi megélésnek őszinte és mély kikristályosodásai.
A Csoma tárlat idén 28-ik alkalommal nyitja meg kapuit a közönség előtt. Fontosnak tartom kiemelni és hangsúlyozni Gazda Józsefnek azt a fárad­hatatlan és önzetlen munkáját, amellyel 27 éven át szervezte a Csoma tár­latot. Emberfeletti hittel és erővel hozott létre egy olyan hiánypótló, mára már rangos színvonalnak örvendő eseményt, amely mindannyiunk számára meghatározó szellemiséggel bír. Az elmúlt 28 év alatt a rendezvény nemzetközi­leg elismertté vált, meghatározó jegye, hogy évente más-más, Kőrösi Csoma Sándorhoz kötődő tematikával szólítja meg a művészeket. Az idei alkotások nagy része Erdélyből és Magyarországról érkezett, de örömmel láttuk, hogy Svédországból, Ausztriából és Kanadából is küldtek munkákat. A kiírásra beérkezett művek száma az idén rekordot döntött, több mint 90 alkotásból válogathattak a zsűritagok. De nem csak mennyiségi, hanem minőségi ugrást is tapasztalhatunk a korábbi évekhez képest. A technikai sokszínűség, az igényesen kivitelezett pályamunkák, az ötletes, egyedi alkotások igazolják a rendezvény hiánypótló jellegét.

A kísérletezési vágy, a fiatalos kíváncsiság és a kifejezés igénye társítva a használt technikák (szitalenyomat, vegyes technika, akrill, üveg, olaj, stb.) színvonalával érdekes és egyedi műalkotások létrejöttét tárja elénk. A témaválasztás legalább annyira sokszínű és változatos, mint a kivitelezés: a hagyományos történelmi témák, – amelyek közé sorolhatjuk a Kőrösi Csoma Sándorhoz kötődőeket – mellett megtaláljuk a spirituális, belső keresések kifejeződéseit is. A személyes és a kollektív szféra, a játékosság, a bánat, a sejtelem és a misztika: mindezek a művészek élményvilágának és személyiségének lenyomatát hordozzák magukon. Erős és lágy vonalak, geometrikus és organikus formák, érzékeny és erőteljes struktúrák és faktúrák a látvány gazdagságával ragadják el a nézőt. Adott esetben egy fiktív, álomszerű világ, továbbhaladva pedig a tomboló, erős színek, határozott körvonalak kápráztatják el a nézőt. Örömmel üdvözöljük az évek óta visszatérő alkotókat, akik jelen­létük folytonosságával bizonyítják, hogy a tárlat egyik fontos célkitűzése, a közösségépítés megvalósult. Köszöntjük azokat a művészeket is, akik első ízben mutatkoznak be a kovásznai közönség előtt. Ők azok, akik fiatalos lendületükkel megerősítik bennünk a hitet, hogy a tárlatra igény van, ezáltal biztosítva, hogy jövője is lesz.

Az idén a háromtagú zsűri kiemelkedő szempontja volt a fiatalos lendület emelése. Célunk, hogy minél több fiatal, tehetséges, pályakezdő művésznek esélyt adjunk arra, hogy a már ismert és elismert társaik mellett bemutatkozhassanak. A beérkezett munkákat szemlélve joggal mondhatjuk, hogy igenis, vannak csodák. Habár a világegyetem törvénye a kudarc, vannak és lesznek sikeres kivételek.

Kányádi Iréné