Szakrális Tér…
Tér, mely az örökkévalóság része. Tér, mely a Hit
jelképes tere. Hitünk része. S mint ilyen: Isteni Tér.
De van-e tér, mely nem isteni? Van-e rész az
Egyetemes Mindenségben, mely nem a teremtés
része? S mely mint ilyen: nem Szent? Emberek
vagyunk. Teremtett lények vagyunk. Vágyainkkal,
gondjainkkal az Egyetemesség részei.
A Teremtés részei. Részek, lények a térben, mely
Szakrális Tér…

írtuk, fogalmaztuk meg gondolatainkat, fogalmaz­tuk meg célunkat a kiállítás meghívóján. E gondo­latok mögött ott volt a tiltakozás is istentelen korunk Hazug Arca ellen, de ott volt a hit is a művészet örök küldetésében is, mely születése pillanatától Isten Ar­cát kereste és fogalmazta meg. Ma is hinnünk kell, hogy nincsen, és nem is lehet művészet szakralitás nélkül. Hisz a művészet örök feladata mindig is ez volt: megfogalmazni a csodát, a Lét csodáját, az isteni csodát, melyben fogamzik a Világ, fogamzik az Élet, a Lét, az Értelem, és minden, ami van. Az egyik mű a 84. zsoltárt idézi, szövegében, szövegé­vel, így küldve tovább az Üzenetet. „Seregek Ura! Epedve sóvárog lelkem az Úr útán, / testem ujjong­va eped az Élő Isten után. / Otthont talál magá­nak és fészket a gerle, / ahová fiait helyezze, a te oltárodnál, / seregek Ura, Istenem és királyom…” Másik mű a Mi Atyánkat idézi… Szenteltessék meg a Te neved. És nem egy, több mű vall arról, hogy alkotója szerint a Szakrális Tér az a tér, melyben élünk, az a Tér, amely fölött fölkel a Nap, az élet­adó, vagy amelyen kövek között csörgedezik a víz, vagy melyben formálódnak a fákon az évgyűrűk, kavarognak a színek, a formák, kavarog az univerzum, s rombolnak az istentelen erők. Mert Korunk Hitetlen Kor. Gyarló és istentelen. De a művészet Örök Feladata: megfaragni Isten Arcát. Az arcot, amely ott van Mindenben. S tagadni, elutasítani azt, ami ál és hazug…
Gazda József