A mezők hullámzásának ritmusa. A nappalok és éjszakák, az évszakok, a természet, az egész Univerzum ritmusa. A szív lükteté­sének ritmusa! A vonatkerekek csattogásának ritmusa. És: a ritmus, mint a művészi alkotás egyik legfőbb rendezőelve. Nélküle: nincs mü, nincs alkotás, nincs művészet! Bennünk lüktet, a világban lüktet, az alkotó elmében lüktet, s ott lüktet a mindenkori műben, ahol az egyetemességet, a mindenkori mát suttog­ja, harsogja, lükteti.
Kiállításunkkal ezt az egyetemes lüktetést szeretnők közvetíteni az új évezred tapoga­tózó, magát kereső, a kor lelkét megérteni akaró, a kor arcát meglátni akaró emberének, így, ezekkel a szavakkal hívtuk Kovásznára, a 2002. év Csoma-kiállítására a Kárpát­medence művésztársadalmát. Hogy éltessük a hagyományokat, Kovászna hagyományát, ahol immár közel három évtizede rendezünk képzőművészeti seregszemléket. És jöttek, jöttek a művek. Közel száz munka várja az érdeklődőket. Csoma szerelmeseit, a képző­művészet szerelmeseit. Vagy csak azokat, akik betévednek az élénk turisztikai forgalmú fürdőváros képtárának a termeibe, hogy bele­szippantsanak a művészet légkörébe. A mun­kák nagytöbbsége az egyetemes lüktetést vallatja, kutatja, szólaltatja meg. Egyszerre vallomás a korról és vallomás az egyetemes­ségről. Az életről, a halálról, a bennünket környező élő és holt világról. A formák nyelvén, a színek nyelvén.
Ha végigsétál a látogató a termeken, azt tapasztalja, a művészek nagyrésze elvonat­koztat, elvonatkoztatja a formákat, kiszűri a konkrét látványból az ideát, kiszűri magát a hullámzást, a ritmust! Nem az ábrázolás, hanem inkább az absztrakció nyelvén, képi látványt teremtve szólalnak meg az alkotók. Egy-egy mű: párbeszéd. Az alkotó párbe­széde a világ rejtelmeivel, sejlések, megsejté­sek hatják át a munkákat, egyre kevesebb a konkrétan megfogalmazható tartalom. Itt inkább a formák beszélnek, a színek beszél­nek, korérzést, és nem egy ilyen vagy olyan tárgyi jelenség, esemény jelenik meg. Történet nincs, de van történés, jelenet nincs, de van jelenség, ábrázolás nincs, vagy csak alig van, de van megjelenítés. A kovásznai kiállítás látogatói kicsiben betekintést lelnek a kor képzőművészetét foglalkoztató kérdések­be, problémákba.
Öt ország 100 művésze válaszolt meghívá­sunkra. így a Ritmusok kiállítás Kárpát­medencei seregszemle jellegét is ölti. Erdélyi, délvidéki (jugoszláviai), felvidéki (szlovákiai), kárpátaljai (ukrajnai) és anyaországi; magyar, román és ukrán “ritmusok” hullámozzák be a termeket, s hívnak együtt-lüktetésre, együtt- meditálásra…
Gazda József