A KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR-NAPOK kulturális manifesztáció részeként, a Kőrösi Csoma Sándor emléke ápolására adományozott épületben, a kovásznai Képtár négy termében ötödik alkalommal nyitja meg kapuit az idén, 1996. április 19-én az egykori, az akkori hatalomtól betiltott Kovásznai Nyári Tárlatok hagyományait is őrző, a nagy tudós emlékének szentelt CSOMA-TÁRLAT, a MAGUNK KERESÉSE című képzőművészeti kiállítás. Maga a „magunk keresése” téma kettős indítékú. Egyrészt a korra óhajtottunk utalni vele, a korra, mely ránk-nehezedik, fojtogat, s mely még mindig csak keresi, keresteti velünk az igazi arcát, arcu­latát, s benne a magunk arcát, megkövesedett eszmék, beideg­ződések szorításában, vágyott szabadságunk, magunkraeszmélésünk, fellélegzésünk szellőfúvásában… Másrészt pedig – a kiállítás magyar résztvevői fele – arra az ezerszáz esz­tendőre, mely a kárpát-medencei magyarság mögött áll ebben a megtöretett, darabjaira esett hazában, mely ha nem is a miénk, a miénk, s melynek magunkban hordjuk a sebeit épp úgy, mint az igézetét, varázslatát… Úgy véltük, van okunk a magunkbanézésre, sorsunk vallatására, megfogalmazására…A művésztársadalom – mint mindig – a maga módján reagál a felkérésre, meghívásunkra. Vannak akik levélben, telefonban is kifej­tették, hogy szinte kötelező érvényűnek tekintik a meghívást, az arra való válaszadást. S ezt tükrözik a művek is, melyek mögött önvizs­gálódás sejlik, s melyekből érzi a szemlélő a kor arcát, szorítását vagy lehetőségeit, formákba, színekbe, szerkezetekbe rejtve, szorít­va… S vannak a beküldött munkák között olyanok is, melyek nem igazodnak a kiállítás „témájához”, de mert a művészet akarva- akaratlanul is mindig kifejezi a kort, mint rezdülés, mint életérzés, ezek is természetszerűen beilleszkednek az összképbe. Az összképbe, mely semmiképpen sem áraszt „ünnepi” hangulatot. S épp így vall arról, hogy még – vagy már? – nincs okunk ünneplésre. De a kor kötelez, létünk kötelez arra, hogy kimondjuk, megfogal­mazzuk önmagunkat, lelkünk, sorsunk igazságait.

Az idén másodízben hívtunk meg egy alkotót – ezúttal a sepsi­szentgyörgyi P. MIKLÓSSY MÁRIÁT -, hogy műveinek egy kis csokorékával mintegy magvát, alaphangját adja meg a kiállításnak. A KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET, mint szervező, megköszöni annak a 87 művésznek – akik között örvendetes módon akadnak anyaországiak is hogy megtisztelte rendezvényünket részvételével.
Gazda József

És végül hagyományainkhoz híven – közöljük 1996-os rendez­vényünk témáját: A FA
Kovászna, 1996. április
Gazda József