A művészet örök magunk kereső játék, harc, küzdelem. Az alkotó küzd önmagával, küzd a világgal, melyben él és melyre rálát, a kor koordinátáival, a térrel és idővel – szűknek érzi őket, s szeretné kitágítani eszközeivel, melyeket birtokba kell vennie, s melyeknek az ellenállását le kell győznie a kifejezésért, önmaga, eszményei megfogalmazásáért.

Az idén immár harmadik ízben megrendezett kovásznai CSOMA tárlat ilyen küzdelemre, alkotó töprengésre szándékozott felszólítani a képzőművészeket. Ezt sugallta a téma: A megmaradás esélyei, s ezt fejezte ki meghívásunk, melyet igyekeztünk minél többfele eljuttatni a határon innen és túlra.

„Szeretnők, hogyha a Kőrösi Csoma Sándor nevével fémjelzett rendezvényünk a szét­szóródott magyarság széleskörű képzőművészeti seregszemléjévé válna, ezért várjuk nemcsak az erdélyi, hanem az anyaországi, kárpátaljai, szlovákiai, délvidéki és a diaszpórában élő művészek jelentkezését is.” – hangzott a meghívás. Ám a Kárpát-medence magyarsága szétszóródottságban él, s csak kevesek fülébe jutott el hívó szavunk, s még kevesebbek találták meg a lehetőségét annak, hogy műveiket eljuttassák Kovásznára.
A kiállítás mégis létrejött s immár a látogatókban gyűrűzhet tovább a közel félszáz művész töprengő, magunkat kereső vallomása. Következő évi tárlatunk – melyre az ország határain belülről és kívülről várjuk a műveket – témája ez lesz:
A HIT PARANCSAI.

Bízunk abban, hogy rendezvényünk bekerül a művészeti élet körforgásába.
Kovászna, 1994. április 9-én
Gazda József