Az egykori, 1976 és 1986 között rendszeressé tett, de a későbbiekben a hatalomtól meg­akadályozott KOVÁSZNAI NYÁRI TÁRLATOK örökségének továbbápolását, az akkor meg­gyújtott fáklya továbbadását, továbbvitelét határozta el a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület. Ebben a szellemben rendeztük meg 1992-ben a másfélszázadik évfordulón a Kőrösi Csoma Sándor Emlékkiállítást, melyen romániai és magyarországi képzőművészek tisztelegtek nagy szülöttünk máig sugárzó példaadása előtt. S ebben a szellemben folytatjuk az idén az egykori képzőművészeti seregszemlét, melynek akkor ki nem mondott, rejtett célja a megmé­rettetés volt, az, hogy lehetőséget teremtsünk a romániai magyar képzőművészeknek arra, hogy egymással találkozhassanak, műveiket egymás mellett sorakoztathassák fel, s elindulhasson ezáltal egy olyan szellemi vérkeringés, mely esetleg magában hordhatja a továbblépés esélyeit, lehetőségeit is. Akkor is, most is meghívtunk román képzőművészeket is, s a tavalytól magyarországi művészeket is a közös sors, a párhuzamos, egymás melletti élet, a szellemi találkozás, egymásratalálás reményében. És a jövőbenőleg ha a kiállítási tér növelésének a gondját is sikerülne megoldanunk – ki szeretnők terjeszteni seregszemlénket meghívásainkkal a Kár­pátaljára, Fel- Dél- és Őrvidékre, a szétszóratottságban élő kisebbségi magyarságra, ugyancsak jelképes értelemben. Mert hisszük, hogy az emberi szellem, a művészet nem ismer határokat, s ha a földrajzi teret politikai sorompók, országhatárok is szabdalják szét, sorsunk mégis közös, szellemünk – a nemzeti sajátosságokat is magában hordó, de mégis egyetemes, a művészet mindig humánus tartalmaival megnyilatkozó alkotó szellem – nem eltávolít, hanem egymás közelébe hoz, s egymás által megtermékenyülésre, előrelépésre késztet.

Jelen kiállításunk témája: SORSKÖZÖSSÉGBEN.
A jövő évié: A MEGMARADÁS ESÉLYEI.

A kibontakozás, az alkotó szellemnek a felvevő közeggel, a szépre, sorsunk kifejezésére fogékony emberekkel való egymásratalálása reménységével indítjuk útnak újabb kiállítássoro­zatunkat.

Kovászna, 1993. ápr. 3-án
Gazda József