A múltunk igaz megismerése

A sorskérdéseinkre a választ csakis a múltunk igaz megismerése adhatja meg. A múltunk pedig mindent tartalmaz. A nyelvünket, a történelmünket, a zenénket, a táncunkat, az öltözetünket, a használati tárgyainkat, a szokásainkat, az ünnepeinket, röviden az egész múltbeli életünket. Jelen dolgozatban – a korábbiakhoz hasonlóan – a nyelvünk igaz megismerésével foglalkozunk, ezúttal mindezt a számneveken keresztül tesszük.

A számneveink ősi logikát őriznek. Amikor az egy, kettő és a három számneveket vizsgáljuk, a magyar nyelv titkait kutatjuk, s rajtuk keresztül más nyelvek problémáit is feszegetjük, azokra is keressük a megoldást. A magyar nyelv logikája szerint az egy nemcsak egy lehet, hanem bizonyos körülmények között fél, más helyzetekben kettő, de akár három is.

Eleink a számnevek megalkotásához a mintát a víz működéséből vették. A számnevek egymáshoz való viszonyát vizsgálva a következőket mondhatjuk el röviden:

Az egy és a kettő viszonya: A számnévi elemek külön-külön és együttesen is ugyanazt jelentik. A fél az egy, az egy iker is, az iker pedig egy. Az egy és az iker viszonyában az egy fél is, meg egy is. Az iker egy is, meg kettő is. Ilyen az ősvíz, az ősanya természete. Az egyben már eleve benne van a kettő ill. annak a lehetősége.

Az egy és a tíz viszonya: A legtöbb nyelvben nem ismerhető fel a tíz jelentéstartalmában az öt öt, azaz a két darab ötös. Ugyanakkor látható benne az ‘egy’, az egység.

Az egy és az ezer viszonya: Vannak nyelvek, amelyekben az ezer egyetlen egységet jelöl és az ‘ezer’ számnevet vizsgálva nem ismerhető fel a tíz száz összetétel és jelentés, hanem az ‘egy’ számnévhez illetőleg ennek a végső jelentéséhez, a forráshoz, a maghoz jutunk el. Más nyelvekben pedig az ezer „tíz száz” jelentésű.

A három és a kettő viszonya: A három (or. tri) szó töve (t-) az indoeurópai nyelvcsaládba sorolt nyelvek adataiban azonos a ’kettő’ jelentésű szavakkal. A magyar három háro– előtagja azonosítható a két számnévi alakkal. A három megfelelői az indoeurópai nyelvcsaládba sorolt nyelvekben a magyar iker szó és megfelelőivel tartozik össze, amelynek a tövében benne van az ág kettős jelentése.

A három és az egy viszonya: Kezdetben az iker folyók egy tóból, mocsárból folytak ki, majd azok is megkapták az iker elnevezést, amelyek két külön forrásból származnak, de egybe torkollanak. Formailag ez utóbbi háromágú víznek látszik, logikailag viszont a kettőből lesz egy. Olyan, mint az ipszilon Y, nem véletlen, hogy ezt a betűt pl. Svájcban ikreknek hívják.

A kutatásaink fényében az egy, kettő, három számnév születése összefügg a víznevek születésével, egyes tulajdonságaival. E számnevek elnevezésének logikájával összetartozik kultúránk számos területe. Így pl. az őshaza a kétágú folyó köze, mint ősanya; a szarvasállat, mint ősanyát, őshazát jelképező állat; Hunor, Magor két egytestvér története; a kettős királyság intézménye; az ék alakú hadtest; számos közszónk születése e logikán alapul; pl. magy. asszony; vagy a ’Három a magyar igazság’ legendája, amely annak ellenére, hogy három, mégiscsak egy.

2. Tőszámnevek

A magyar egy számnév magában hordozza a forrás, a mag első, egyetlen, egységes, kerek, gömb tulajdonságát. A két, kettő számnévnek a jelentése ‘ághoz, kankóhoz, kákóhoz tartozó’. A három jelentése ‘kettő + egy’. A négy jelentése ‘két kettő’, szerkezeti felépítése: né + gy. Ez esetben azonban nem a két, kettő forma, hanem az iker szó valamely változata szerepel a négy számnévben. Az öt számnév onnan van, hogy az embernek az egyik kezén lévő kinövéseket jelöli, amely éppen öt darab. A hat jelentése ‘három kettő’. A hét elnevezése a Holddal kapcsolatos. Minthogy a teli Holdnak egy fázisa hét napig tart, ez alkotja a hetet, tehát ez egy egység, s a négy fázis összesen 28 napot tesz ki, ez pedig egy Holdhónap. Úgy is mondhatjuk, hogy a hetes számrendszernek a Hold, mint egyfajta forrás az alapja. Egyszerre jelenti a hét részből állót és a teljes, kerek egységet. A nyolc megfejtésére két lehetőség kínálkozik. Az egyik szerint olyan logika alapján született, hogy a nyolc a sorban tíz előtt van kettővel. A másik szerint pedig a nyolc nem más, mint ‘négy kettő’, azaz négyszer kettő. A különböző idetartozó nyelvi adatok az első lehetőséget erősítik. A magyar kilenc számnév szerkezeti felépítése ‘egy tíz’, amely azt jelenti, ‘tíz előtt eggyel’. A magyar tíz eleink gondolkodása szerint a tíz jelentése ‘két öt’, amely a két kézen lévő öt + öt ujjat (kinövést) jelenti. Ez a tízes számrendszer alapja. A tizenegy, tizenkettő szerkezeti felépítése tizen + egy, tizen + kettő. A tíz teljesebb alakjáról van szó, amely összetételben vagy toldalékolásnál jelentkezik. A húsz jelentése ‘két tíz’, szerkezeti felépítése: hú ‘két, kettő’ + sz ‘tíz’. A harminc jelentése ‘három tíz’, szerkezeti felépítése: har ‘három’ + minc1 ‘tíz’. A negyven jelentése ‘négy tíz’, szerkezeti felépítése: negy ‘négy’ + ven ‘tíz’. Az ötven jelentése: ‘öt tíz’, szerkezeti felépítése: öt + ven. A hatvan jelentése ‘hat tíz’, szerkezeti felépítése: hat: ‘három kettő’ + van ‘tíz’. A hetven jelentése ‘hét tíz’, szerkezeti felépítése: het ‘hét’ + ven ‘tíz’. A nyolcvan jelentése ‘nyolc tíz’, szerkezeti felépítése: nyolc + van. A kilencven jelentése: ‘kilenc tíz’, szerkezeti felépítése: kilenc + ven ‘tíz’. A száz jelentése tíz darab tízes csomag, azaz ‘tíz tíz’. Szerkezeti felépítése: szá– + -z. Az ezer jelentése ‘tíz száz’, azaz ‘tízszer száz’. A tízezer jelentése ‘tíz ezer’, azaz ‘tízszer ezer’.

A fenti számnevek és kapcsolataik olyan nyelvi összefüggéseket jeleznek, ahol a végső kulcs az ősmagyaroknál, a szkítáknál és a hunoknál, vagyis a turáni gyökerű nyelvekben található. Ezek azonos gondolkodást tükröznek a számneveken keresztül, amelytől jelentősen eltérő a szláv és az angol gondolkodás, ám a turáni gyökerű nyelvekből sok számnevet átvettek. A számneveknek az ilyen összehasonlító vizsgálata segíti a számneveknek a rendszerben való bemutatását, az egyes számnevek gyökeit megtalálni és a sorszámnév képző értelmezését, megfejtését. Nem kerülhetjük meg a kultúrák közti kapcsolatok okainak a feltárását sem, amelyben a számnevek fenti tanulmányozása is, mint egy nagyobb rendszernek – a földrajzi neveknek és a hozzájuk tartozó nyelvek szavainak, grammatikai morfémáinak – a része hozzásegített az okok felismeréséhez, amelyeket a turáni gyökerű nyelvekben, köztük az ősmagyaroknál, a szkítáknál, hunoknál stb. kell keresünk. Nem hagyhatók ki azok a nyelvek sem, amelyek átvették a számneveket a turáni népektől.