Kőrösi Csoma Sándor élete

A SZÉKELYFÖLDI SZÜLŐFALUBAN
1784. március 27-én
született az erdélyi Háromszék megye Kőrös nevű falujában – amelyet emlékére 1904-ben Csomakőrösnek neveztek el – köznemesi származású család hatodik gyermekeként. Ez a hivatalosan elfogadott születési dátum, amelynek ellentmondanak, az elmúlt évek kutatásai: 1819-ben kiállított határátlépési engedély 32 esztendősnek említi, Csetri Elek által megtalált Csoma Sándor „nyugati” útlevelében történt, porosz hatóságok bejegyzése szerint 1816-ban tulajdonosa 28 éves. Bernard Le Calloc’h szerint valószínű 1787/88-ban született! Édesapja Csoma András székely határőr katona, édesanyja Gecse Krisztina. (Duka, Baktay szerint Gócz Ilona). Több életrajzírója tévesen említi, hogy leánytestvérei közül hárman is kisgyerekkorban elhunytak. Nagy Lajos kutatásainak köszönhetően tudjuk, hogy Ágnes 33 éves, Julianna 51, Zsuzsanna 29 éves korában hunytak el, Krisztina 27 évesen ment férjhez, egy leánya is született. Abban is tévedtek Csoma életrajzírói, amikor családját szegénynek tüntetik fel. Gecse Albert, Csoma Sándor nőági leszármazottja, birtokában lévő okmányokkal igazolta, hogy a Csoma családdal rokon Getse, Dants, Debretzy, Gotz, Ördögh és Nagy családok mind vagyonosak voltak, akik sok alapítványt tettek, ösztöndíjakat szerveztek. Csoma Gábor bátyjának megsegítésére, zálogba adta Papolcz felől való határban Komlós nevű helyen lévő mintegy hatvékás szántóföldjét.
1784. április 4. A falu anyakönyvébe bejegyzik megkeresztelését.
1790 -1791 tavaszán megkezdi tanulmányait a falu elemi iskolájában. Csetri Elek kutatásainak köszönhetően ismerjük tanítóit: Dulló Zsigmond, Vadasdi Mihály, Létczfalvi Orbán Zsigmond. Több életrajzírója Debreczy Sándor nyomán tévesen említi Kónya Sámuelt.

 

NAGYENYEDI SZOLGADIÁK
1799. tavasza
Édesapjával felgyalogolnak Nagyenyedre és tizenöt éves korában beiratkozik a híres protestáns Bethlen-kollégiumba, ahol szolgadiákként kezdi meg tanulmányait. Iskolatársa Újfalvi Sándor.
1807. Befejezi gimnáziumi tanulmányait, felsőbb tagozatba lép. Tanárai: Herepei Ádám, Benkő Ferenc, Hegedűs Sámuel. Különösen a magyar őstörténet kérdései után érdeklődik. Pray György és Budai Ésaiás történeti munkái vannak hatással rá, melyek szerint az ujgurok és a magyarok rokonságban állnak. Itt fogalmazódik meg benne az ázsiai őshazakutató utazásának gondolata.
1815. június Befejezi a Bethlen Kollégiumban főiskolai tanulmányait, reverzálist kell fogadnia, hogy papi pályán marad.

 

GÖTTINGENI EGYETEMISTA
1815. augusztus
Németországba utazik angol eredetű ösztöndíjjal. (Halle, Travemünde, Lübeck, Hamburg)
1816. április 1-jétől a göttingeni egyetem hallgatója. Megtanul angolul, franciául, olaszul, arabul, megismerkedik a török és perzsa nyelvvel. Behatóan foglalkozik orientalisztikával. Tanárai: Eickhorn, a híres orientalista, Blumenbach, Heeren, Fiorillo professzorok.

 

A KOLOZSVÁRI TUDÓS KÖRBEN
1818 ősszén
visszatér Erdélybe. Máramarosszigetre kap papi ill. tanári állásajánlatot, melyet nem fogad el. A kolozsvári Tudós Kőrben találkozik Kenderessy Mihállyal, aki anyagilag is támogatja, Cserei Miklóssal, akinek gazdag magyar őstörténeti könyvtára volt, Gyarmathy Sámuellel, valamint az idős és ifjú Szilágyi Ferenccel.

 

SZLÁV NYELVTANULMÁNYOK
1819 tavaszán
Temesvárra, Karlócára, majd Zágrábba gyalogolt, hogy a szláv nyelvekkel ismerkedjen.
1819. november 1-jén érkezik vissza

 

NAGYENYEDTŐL TEHERÁNIG

1819. november 23-án Nagyszebenen keresztül útnak indult Keletre.
1819. november 28-án lépte át a határt a Vöröstoronyi-szorosnál.
1820. január 1-ig Bukarestben tartózkodott.
1820. január 3-án a Dunán átkelve Szófiába ment, majd tovább Philippopolisba (Plovdivba). Eredetileg arab tanulmányainak elmélyítése céljából Konstantinápolyba készül, de az ott dühöngő pestis járvány miatt útiterve megváltoztatására kényszerül.
1820. február 7. Enosz kikötővárosban görög vitorlásra szállt, majd Khiosz és Rodosz érintésével Alexandriába érkezik. Találkozik Schafer József tiroli származású kovácsmesterrel. A pestis járvány ide is eljut, ami miatt Ciprus, Szidon, majd Bejrút és Tripoli érintésével Latakiába hajózik. Innen gyalog folytatja útját.
1820. április 13. Megérkezik a szíriai Aleppóba (Haleb) ahol egy hónapot időzik. Pohle Ignác cseh kereskedőnél szállt meg.
1820. május 19. Ázsiai ruhát ölt és egy kereskedő karavánhoz csatlakozva eljut Orfa és Mardin érintésével Moszulba, ahonnan a Tigris folyón csónakkal eljut Bagdadba. Az angol követ olasz titkárának, Bellinonak és a magyar származású Swoboda Antal támogatásának köszönhetően hat hetet tölt a városban. .
1820. szeptember 4-én elhagyja Bagdadot, európai öltözékben vándorol tovább.

 

TEHERÁNTÓL LADAKHIG
1820. október 14.
Perzsiába, Teheránba érkezik, ahol az angol nagykövet Henry Willock ill. bátyja George Willock vendégeként négy hónapot tartózkodik. Ezalatt tökéletesíti perzsa és angol nyelvtudását. Tovább indulása előtt, összes iratát biztonságból itt hagyja.
1821. április 18. Meshedbe (Mashad) érkezik, ahol a háború miatt 3 hónapot tölt.

1821. október 20-án indul újra útnak Közép-Ázsiába. Kelet-Turkesztánba készül eljutni, a magyarok rokonainak tartott, ujgur nép lakóhelyére.

1821. november 18-án megérkezik Buharába. A város felé közeledő orosz hadsereg hírére, öt nap múlva tovább indul délre.
1822. január 6. Átvergődik a Hindukus hegyláncon a Bamiján-völgyön keresztül, a 3700 méteres Hadzsigak-hágón,és eljut Afganisztán fővárosába Kabulba, majd tovább vándorol India felé, hogy Pandzsáb, Kasmír és Ladakh érintésével jusson el Belső-Ázsiába. A Haibar-szorosnál találkozik Allard és Ventura francia katonatisztekkel kikkel Pesavar érintésével eljut március 12-én Shadhara Bagh-ba érkezik, majd Amritszár és Dzsammu érintésével Szrinagarba érkezik április 12-én.

 

SZRINAGÁR – LEH -ZANGLA – 1. zanszkári tartózkodása
1822. május 19.
Belső-Ázsia felé indul, áthalad a 3446 m magas Zodzsi-La hágón és június 9-én megérkezik a nyugat-tibeti Lehbe (Ladakh székhelye), ahol meggyőződik, hogy Jarkend irányába innen lehetetlen a továbbjutás. Július 3-án visszaindul Szrinagarba.
1822. július 16. Útközben a Himbábsz-folyónál, Kasmír határán találkozik William Moorcroft angol kormány megbízottal. Az ő ösztönzésére kezd el foglalkozni a tibeti nyelvvel és irodalommal arra gondolva, hogy a régi tibeti feljegyzések közt talál a magyarok eredetére bizonyítékokat.
1822. július 17. Elhagyja a várost, kilenc napi vándorlás után Zangla neves erődjébe érkezik, nyugat-tibeti tartózkodásának fontos színhelyére. Itt vetette meg tibeti tanulmányainak alapját. Ittléte alatt többezer tibeti nyelvű könyvet olvas át. Elkészül Tibet történetének, földrajzának és irodalmának feldolgozásával és összeállít egy 25.000 szóra terjedő szójegyzéket, Szangye Puncog és Kunga Csöleg tudós lámák segítségével.
1824. október 22. Elhagyja Zanglát, Szabathuba megy.

 

SZABATHUBAN ELŐSZÖR
1824. november 26
. Szabáthuba a brit-indiai határvárosba érkezik, ahol az angolok gyanús személynek vélik és önéletrajza megírására kötelezik.
1825. január-május Elkészíti részletes jelentését útjáról, tanulmányairól, tevékenységéről, melyet a brit főkormányzóság hasznosnak ítél és havi 50 rupiát szavaznak meg számára kutatásai folytatására.
1825. júniusában visszaindul Zanszkárba

 

PHUKTÁLI KOLOSTORI TARTÓZKODÁSA  – 2. zanszkári tartózkodása
1825. augusztus – 1826. november Hosszú hónapokat tölt Phuktálban és Thetában de tanulmányai kevés eredménnyel járnak

 

KANAMI TARTÓZKODÁSA
1827. június – 1830. november
Az angolok anyagi támogatásával Bashér tartomány fővárosában – Kanamban – dolgozik. Az itt eltöltött három éve volt munkálkodásának legtermékenyebb időszaka, Szangye Puncog társaságában. Ez idő alatt fejezte be szótárát és nyelvtanát, készíttette el egy buddhista értelmező szótár kéziratát.
1830. márciusában a londoni Royal Asiatic Society tagjául választja.

 

KALKUTTÁBAN ELŐSZÖR
1831. május 5.
Delhi, Agra és Kanpur érintésével Kalkuttába érkezik és beköltözik a Bengáli Ázsiai Társaság székházába, ahol tibeti-angol szótára és nyelvtana nyomdai előkészítésének szenteli idejét*1832. április 30-án Csoma kézhez vette az otthoni, országos gyűjtésből származó pénztámogatást.
1833. november 15. A Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta, a dokumentumot Döbrentei 1835. szeptember 30-án küldi meg J. Prinsepnek írt levelében.
1834 januárjában megjelenik a Tibeti-Angol Szótár (Essay towards a Dictionary Tibetan and English) és Tibeti Nyelvtan (A Grammar of the Tibetian Language in English). A kalkuttai Baptista
Misszió nyomdájában készült két művet 500-500 példányban adták ki.
1834. február 6-án a Bengáli Ázsiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta, volt göttingeni tanáraival Heerennel és Klaprothttal egyidőben.
1835 januárjában művéből 50 példányt küld haza, magyarországi és erdélyi szétosztásra.
1835. július 18-án 200 aranyat küld a Tudós Társaság támogatására. Levelet írt a Nagyenyedi Kollégium tanári karának, melyben 400 aranyat küld különféle alapítványokra és adományokra.

 

ÉSZAK_BENGÁLIÁBAN

1835. november 30-án Kőrösi Csoma engedélyért folyamodott a kormányhoz, hogy északra utazhasson: “minthogy végczélomat, a melyért keletre jövék, még el nem értem, esedezem, hogy Ön a kormánytól engedelmet eszközöljön számomra, hogy Indiában még három évig maradhassak a végett, hogy magamat a Sanskrit és más nyelvekben tökéletesbítsem […] kegyeskedjék engemet útlevéllel két példányban ellátni, angol és perzsa nyelven, hogy Indiának északnyugati tartományait meglátogathassam.
1835. december 14. brit-indiai útlevelével elutazik Kalkuttából Felső-Bengálba.
1836. Megjelenik 200 oldalas tanulmányának első része a Kandzsúrról Analysis of the Dulva, a portion of the Tibetan Work entitled the Kah-gyur by Alexander Csoma de Kőrös, Siculo-Hungarian of Transylvania: Asiatic Researches Vol 20, Part I (Calcutta 1836), pp.41-93.
1836 márciusától – 1837 novemberéig Dzsalpájgurban, majd Titaljában tartózkodott. A bengáli, mahratta és szanszkrit nyelveket tanulmányozza.

 

KALKUTTÁBAN MÁSODSZOR

1837 év végétől újból Kalkuttában, újból a Bengáli Ázsiai Társaság alkalmazásában könyvtáros, tudományos és adminisztratív feladatokat lát el.
1839. Megjelenik Buddha életéről szóló tanulmánya: Notices of the Life of Shakya, extracted from the Tibetan Authories, by Alexander Csoma de Kőrös, Siculo-Hungarian of Transylvania: Asiatic Researches Vol 20, Part II (Calcutta 1839), pp.286-317.
1839. Megjelenik Kandzsúr-tanulmányának második része: Analysis of the Sher-chin, P’hal-ch’en, Dkon-séks, Do-dé, Nyáng-dás and Gyut. Being the 2nd, 3rd, 4th, 5th, 6th, and 7th divisions of the Tibetan Work, entitled the Kah-gyur by Alexander Csoma de Kőrös, Siculo-Hungarian of Transylvania: Asiatic Researches Vol 20, Part II (Calcutta 1839), pp.393-585.
1839. Megjelenik Tandzsúr tanulmánya: Abstract of the Contens of the Bstan-hgyur, by Alexander Csoma de Kőrös, Siculo-Hungarian of Transylvania: Asiatic Researches Vol 20, Part II (Calcutta 1839), pp.553-585.
1840-ben Kalkuttában készítette el Schöfft Ágoston Csoma egyetlen hiteles portréját.
1841. szept. 27-én kelt perzsa nyelvű, „Molla Eskander Csoma az Mulk-i Rum” névre szóló útlevelével
1842. február 9-én elhagyta Kalkuttát, a mocsaras Terai vidéken keresztül északra indult. Összes tibeti kéziratát, könyvét dr. Solomon C. Malan (1812-1894) tiszteletesnek ajándékozta, aki tibetiül tanult tőle. További 140 könyvet, hagyományozott a Társaság könyvtárának.

1837 végén visszatér Kalkuttába, ahol csaknem öt évet tölt remetei magányban, tudományos munkát végezve Ekkor látta el angol értelmezésekkel a buddhizmus szakkifejezéseinek szankszrit-tibeti gyűjteményét, a Mahavyutpatti (nagy kifejtés, nagy etimológia), amely halála után születésének 125. évfordulóján jelent meg Indiában.

 

DARDZSILING
1842. február
Utoljára, ismét vándorbotot fog, lepcsa szolgájával megkísérli Tibet fővárosába, Lhasszába való eljutást. A Mahananda folyón vízi úton halad. A Teráji-vidék mocsaras, egészségtelen éghajlatú vidéken gyalogosan kel át, maláriával megfertőzödik.
1842. március 24. Megérkezik Dardzsilingbe, barátja dr. Campbell fogadja
1842. április 4. Súlyos maláriarohamok kínozzák, egészségi állapota a láz következtében nagyon leromlik és
1842. április 11-én reggel 5 órakor élete véget ér. A dardzsilingi temetőben helyezték végső nyugalomra. Itt van síremléke, amelyet az Asiatic Society of Bengal emeltetett.  1910-ben a szülőfaluja és a MTA magyar nyelvű emléktáblája került a síremlékre Széchényi István soraival: ” „Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve, Körösi Csoma Sándor, bölcsőjét kereste a magyarnak és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.

Minden jog fenntartva@2020

Kőrösi Csoma Sándor Egyesület

Cím: 525200 Kovászna, Piliske utca 2 sz., Románia
Email: info@csomaegyesulet.hu
Tel.: +40 724 541 246

IMPRESSUM

Felelős Kiadó: Ferenczné Szőcs Éva
Szakmai tartalomfejlesztés: Flórián Csaba
Webdesign: Keresztes Jenő

Kőrösi Csoma Sándor Alapítvány

Adószám: 18056594-1-42
Cím: 1088 Budapest, Múzeum krt. 4/B.
Alapítványunk számlaszáma:
11742104-20025919-00000000

Az 1990-ben létrehozott alapítvány eredeti céljai között szerepelt egy Emlékház létesítése Csomakőrösön, Múzeum és dokumentációs központ alapítása Kovásznán, Csoma-kutatások ösztönzése, az anyanyelvi kultúra ápolása a nagy tudós szülőföldjén.

Feliratkozás hírlevélre

Szeretne mindig időben értesülni a legújabb hírekről, eseményekről, bejegyzésekről?

Kérjük iratkozzon fel hírlevelünkre!




Scroll to Top